Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

V. Szemben a gyarmati sorssal

nedek mondta meg nyiltan: „Az ausztriaiakkal mi boldogulni sohasem fogunk". Ebben a korban van egy momentum, aminek nagy jelentőségét nem vették eddig észre. Egy momentum, amely a medence gyarmati sorsának mélységét bizonyítja. 1809ben Napóleon megverte a császári seregeket, és a KözépDunamedencében egészen Komáromig nyomult. Mikor seregei bevették Győr városát, kiáltványt intézett a magyarokhoz: jöjjenek össze a Rákos mezején, mondják ki országuk önállóságát és szakadjanak el a Habsburgoktól. S Magyarországon nem mozdult senki, holott a francia seregek egy félesztendeig voltak még a Közép-Dunamedencében. Mit tett volna Rákóczi vagy az erdélyi fejedelem ilyen alkalom idején? Az osztrákellenes hatalom itt van, elérte a Duna középső medencéjét, s a magyarság erőtlenül, földön hever, és nem tudja kihasználni a történelmi pillanatot, amilyen után annyit sóvárogtak az előző század magyar nemzedékei! A magyar történelem legsötétebb korszaka ez. A gyarmatosítás tökéletes munkát végzett. Szinte csoda, hogy a magyarság egyáltalán képes volt e szakadékból kiemelkedni. Tőkeképződés. Az eddigiekből már világos, hogy a Iiözép-Dunamedence közgazdaságának tőkeképződése nagyon szegényes keretek között mozoghatott. Pedig a tőke kifejlődése jelentős tényezője lett volna annak, hogy a medence a feudális gazdasági rendből kibontakozhasson, és modern termelőtevékenységgel megtelítődhessen. A kereskedők állandóan panaszkodnak a pénzhiány miatt. Már az 1791-es országgyűlés országos pénztár megalapítását tartja szükségesnek, amelytől az iparosok és gyárosok előlegeket vehetnének. Nincs hitel, ami pedig, — mint maguk a budai kereskedők mondják egyik felterjesztésükben az országgyűléshez — a kereskedés lelke. Az osztrák bank, amelyet 1817-ben alapítottak, hogy Ausztria zilált pénzügyeit rendezze, Magyarország ellen dolgozott. A kormány a bank által forgalombahozott bankjegyek fedezésére önkényesen lekötötte a magyar bányákat. Magyar tőkések egyedül a királyi udvari kamara mellett felállított hitelpénztárban helyezik el tőkéi« 117