Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

V. Szemben a gyarmati sorssal

ket. De a néhány feudális és arisztokrata mellett már ití is az idegen tőkések vannak túlsúlyban: Schönbornok, Tren­kek, Ditrichek, Mitterbacherek, Sonauk és Trummerek. Az intézet betétállománya 20—22 millió forint. Az egykorú beszámolók a hazai polgárság szegényes állapotáról szólnak. A hazai polgárság nem volt va­lami vagyonos réteg. A polgári vagyonokat 10—20.000 pen­gőre becsülik, ez a felső határ. Általában 5000 pengő az. ami a polgári vagyon átlagának megfelel. Ez a réteg nem tudott hát nagyon erőre kapni. Az idegenek ellenben bámu­latos gyorsasággal erőrekapnak, nekik kedvez az egész kor­mányzat. A tőke általuk halmozódik fel, vagy pedig elfolyik a Közép-Duna medencéjéből, hogy gyarmati sorsunkat meg­pecsételje. A nemzet állandó kísérleteket tesz a gyarmati sorsból való felemelkedésre, állandóan új akadályokkal kell megküzdenie. A medence polgárosulásának ebben a korban Ausztria a legnagyobb akadályozója. De a tőkeképződés legnagyobb akadálya az a bizony­talan pénzpolitika volt, amelyet Ausztria folytonos háborúi­ban alkalmazott. A XIX. század elején már 80 millió érték­telen rézpénz mellett több, mint egymilliárd papírpénz volt a forgalomban. Azután egy rendelettel úgy rendezték az inflációt, hogy a papírpénz értékét egyötödére leszállítot­ták. A Közép-Dunamedencében körülbelül 400 millió érték­telen pénz volt forgalomban, amely 80 millióra redukál­tatott. Ez azután felforgatta az egész közgazdasági életet, és tönkretette a medence tőkeképző erejét. Eszmék terjedése a Közép-Dunamedencében Meglepő, hogy c medence nemcsak gazdasági és ter­melőtevékenységével igazodik Európához, bekapcsolódni igyekezvén annak munkamegosztásába, hanem szellemi te­vékenységét is Európához igazítja. Sőt szellemi tekintetben még szorosabban kapcsolódik az európai szellemi tevékeny­ségbe és eszmeáramlatokba. Itt mindig előbbre jár a me­dence, mint ahogyan azt gazdasági viszonyaiból magya­rázni lehetne. Szellemiekben mindig évtizedekkel, vagy fél­évszázaddal „előreigazítja a történelem mutatóját". Olyan eszméket teremt, amelyekhez csak félévszázad múlva ér a 118

Next

/
Thumbnails
Contents