Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

V. Szemben a gyarmati sorssal

kérdéséi, halogatta. Minden országgyűlésen elővették, és mindegyiken elhalasztották a következőre. így csak a következő reformkorszakban rendezték, de a rendezést azután feleslegessé tette a nyomban rákövetkező jobbágyfelszabadítás. Az iparral való összehasonlításban tehát azt látjuk, hogy, míg az ipar bérmunkásokat alkalmaz, és már különböző rendeleteket kíván, hogy a bérmunkát, annak egyenletességét biztosítsa magának, mezőgazdaságunk még mindig a roboton, a robotmunkán épül. Óriási különbség ez a két termelőtevékenység között. Milyen volt a robotmunka? A legszebben és legérvényesebben Acsády írja le: „A jobbágynak nem volt oka, hogy gazdálkodásában bármilyen újítást, javítást, reformot hozzon be. Nem lehetett reá oka, mert a telek nem volt az övé. De nem is állt ez módjában, mert a robot elvette szabadideje javát. Különben is az egész munkaszervezet olyan volt, hogy a jobbágyot egyrészt akadályozta a javítások eszközlésében, mert evvel nem magának, hanem csak a földesúrnak használt, másrészt egyenesen lehetetlenné is tette azt neki. Ismert tapasztalás, hogy míg a jobbágy nem ura telkének, egy árkot nem ás, egy fát nem ültet, a rétről a vizet le nem engedi, a földet nem trágyázza, s jól meg nem munkálja, a marhatenyésztés emelésével nem törődik. A jobbágy rettegett minden újítástól. Ellenezte, mert attól félt, hogy új munkát hoz, új terheket és szolgálatokat ró rá. így a jobbágyi intézmény a legnagyobb mértékben demoralizálólag hatott a népre... Már a XVIII. században jelennek meg a külföldön szakmunkák, melyek tanulságos számadatokkal bizonyítják be, hogy a robot alig hoz igazi hasznot a földesúrnak, ki mindig jobban jár, ha azt egyességileg megváltja ... Pedig a robot kezelésére a földesúr egész tiszti és családi dicasteriumot volt kénytelen tartani, mely igen sokba került". Mezőgazdaságunk főleg gabonatermeléssel foglalkozott ebben a korban is. A XIX. század elején a szántóföldek 11,103.196 magyar holdat tettek ki. Az átlagtermés holdankint 10 pozsonyi mérő volt (1 pozsonyi mérő 62'5 liter). Még nem fordítanak általánosan nagy gondot a gabona minőségi termelésére. A földek elhanyagoltak, a magvakat nem válogatják a vetés alá. Csak egyes nagybirtokokon vezetik be a modernebb és korszerűbb gazdálkodást, öntözést, a vadvizek lecsapolását, új kultúrák meghonosítását. Ezeken a nagyobb 108