MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1986

177. ő. e. 1986. január 22. (61-131. o.) - 1. A fegyelmi és az anyagi felelősség érvényesülése, a társadalmi tulajdont károsító cselekmények alakulása az ügyészségi tapasztalatok alapján. Jelentés: 64-72

VT 4 A gazdasági perekben is hasonló jelenségek figyelhetők meg. A pervesztes gazdasági szerveket a bíróság gyakran több millió forint megfizetésére kötelezi, ám gyakran elmarad ezzel kapcsolatban a személyi felelősség érvényesítése, a kár meghatározott részének a vétkes dolgozókra való áthárítása. A megyei főügyészség ez év első felében általános felügyeleti vizsgálatokkal tervezi ebben a körben a helyzetet felmérni és a szükséges intézkedéseket megtenni. Sokat mondó a fegyelmi vétségek jelleg szerinti megoszlása. Azok mintegy 30 %-a ittasság, munkahelyi italozás, 25 %-a igazolatlan hiányzás, 20 %-a a munka végzésével kapcsolatos szabálytalanság, 10 %-a társadalmi tulajdont károsító magatartás, 5 %-a munkavédelmi szabályszegés, 5-5 %-a pedig utasítás végrehajtásának megtagadása, illetve egyéb magatartás volt. A vezetők többsége a fegyelmi jogkört decentralizálta, a középvezetők széles körére ruházta azt át. Ennek előnye, hogy a közvetlen vezető jobban ismeri a dolgozót, s így a büntetés kiszabása inkább egyéniesített. Hátránya viszont, hogy a cselekmények súlyának megítélése nagyon eltérő. Elsősorban a középvezetők felkészültsége, emberismerete, élettapasztalata függvényében dönthető el, hogy melyik módszer alkalmazása a célszerűbb. A fegyelmi büntetéskiszabási gyakorlat nem hibátlan. Igen gyakran indokolatlanul enyhe büntetést szabtak ki, de arra is akadt példa, hogy a fegyelmi eljárás a vezető kezében a megtorlás, a hatalommal való visszaélés eszközévé vált. Nem ez azonban a jellemző, hanem az, hogy a fegyelmi felelősségrevonás egyre inkább emberre szabott. A fegyelmi büntetés kiszabási gyakorlat szigorodott, mindinkább alkalmas funkciójának betöltésére: a munkafegyelem megszilárdítására, a dolgozók nevelésére. Amíg néhány évvel ezelőtt a tényleges hátrányt alig jelentő "megrovás" és "szigorú megrovás" volt az uralkodó büntetési nem, 1985-ben már az ügyek több mint 50 %-ában kifejezetten anyagi hátránnyal járó fegyelmi büntetést /személyi alapbér csökkentés, kedvezmény, juttatás csökkentése, illetve megvonása/ alkalmaztak. A munkahelyeken a dolgozók gyakran okoznak - bűncselekménynek nem minősülő magatartással - kárt a társadalmi tulajdonban. Az így okozott károk összege megközelíti a bűncselekménnyel okozott károk nagyságát. Legjelentősebb a leltárhiánnyal, valamint a gondatlan magatartással okozott kár. A leltárhiányon kívüli károk mintegy 85 %-a gondatlan magatartás következménye. A szándékos és az őrzési felelősségen alapuló károkozás mind gyakoriságát, mind nagyságrendjét illetően elenyésző.