MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1986

177. ő. e. 1986. január 22. (61-131. o.) - 1. A fegyelmi és az anyagi felelősség érvényesülése, a társadalmi tulajdont károsító cselekmények alakulása az ügyészségi tapasztalatok alapján. Jelentés: 64-72

66 Ez azért is szembetűnő, mert a megye gazdálkodó szerveinél összességében a dolgozók mintegy 4 %-át vonják évente fegyelmileg felelősségre. A különböző gazdálkodó szervek között azonban - még azonos típus esetén is - nagy a szóródás. Van olyan nagyvállalat, ahol évente 300-nál is több fegyelmi eljárást folytatnak le, míg a hasonló nagyságú másik vállalatnál ennek csak a negyedét. Olyan közép vagy kisvállalat is akad azonban, ahol két év alatt egyetlen fegyelmi eljárásra sem került sor. Megítélésünk szerint a fegyelmi ügyek ilyen aránytalanságai aligha a munkafegyelem különbözőségéből, hanem sokkal inkább a vezetők szemléletbeli eltéréséből fakadnak. A felelősségre vonást a vezetők általában végső eszköznek tekintik. A munkafegyelem erősítésének számos más - többnyire megelőző jellegű - eszközével élnek. Ezt a célt szolgálja a munkafeltételek optimális biztosítására törekvés éppúgy, mint a differenciált bérezés, a kiemelkedő teljesítmények jobb elismerése. A vezetők általában keresik az egyszerűbb fegyelmezési eszközöket. Ebbe az irányba hat az is, hogy - élve a jogszabályi lehetőséggel - egyre több belső szabályzat irja elő némely fegyelemsértés /pl. igazolatlan hiányzás/ esetére bizonyos joghátrány /pl. évvégi nyereségrészesedés megvonás/ automatikus alkalmazásának lehetőségét. Szívesen nyúlnak - apróbb fegyelemsértések esetén - a fegyelmi büntetésnek nem minősülő figyelmeztetés eszközéhez is. Bátran élnek azzal a lehetőséggel, hogy az egymást követő 6 munkanapot igazolatlanul mulasztó dolgozó munkakönyve "kilépett" bejegyzéssel kiadható. Ezek a gyors, kevesebb Írásbeli munkát igénylő intézkedések megközelítően annyi dolgozót érintenek, mint ahány ellen fegyelmi eljárás indul. Ezen túlmenően széles körben tapasztalható, hogy jelentős súlyú fegyelmi vétségek elkövetőivel szemben elmarad a felelősségrevonás. Ezt talán érzékelteti, hogy a társadalmi tulajdont megkárosító, s emiatt kártérítésre kötelezett dolgozóknak csak 15-20 %-át vonják e cselekményükért fegyelmileg is felelősségre. Az is vezetői liberalizmusról árulkodik, hogy az ügyészségek a büntető és polgári ügyekben nagyszámú olyan fegyelmi vétségre bukkannak, amelyek miatt nem indult eljárás. Az észleléskor ezek tekintélyes része már elévült, de az ügyészek így is évente 50-70 személy ellen kezdeményeznek fegyelmi felelősségrevonást.