MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1984

168. ő. e. 1984. június 20. Rendkívüli ülés (224-260. o.)

7 hogy az ifjúság mit tehet és mit cselekedhet. Ugyanis sokan az elosztás oldaláról közelitik meg a dolgokat. Szerinte az ifjúságnak nem az a legnagyobb gondja, hogy sokat kell várni a lakásra, hanem, hogy azt sem tudja mit kell tennie, hogy lakáshoz jusson. Látnunk kell azt is, hogy általában nincs lakásprobléma, és az anyag hibájaként is az róható fel, hogy nem rétegenként, településenként veti fel e kérdést. Arra kell javaslatainkat irányitani, hogy a terhek a gyerekek 0-30 éves koráig jobb megoszlásban legyenek. A lakáskérdés megoldásnál a fiatal ne csak várja, hogy mit kap,hanem érezze, hogy neki mit kell tennie. A fiatalság nem önmagától rossz, lusta, hanem valamitől. Tehát azokat a feltételeket kell megteremteni, ami majd ezt ellensúlyozza. Megitélése szerint az ifjúság kulcskérdése, hogy nálunk a gazdasági fejlődés, társadalmi fejlődés érdekei még soha nem látott mértékben kapcsolódnak az ifjúság érdekeihez (teljesítmény szerinti bérezés, új iránti fogékonyság, demokratizmus szélesitése). Egyetért azzal is, ami elhangzott az önmarcangolásról, valóban ez volt a tapasztalat. Ez nem jó, változtatni kell, és a perspektíva, a cselekvés irányába kell meghatározni az ifjúság lehetőségeit, vagyis programot kell adni. Fölvetődött a türelmetlenség kérdése. Megjegyzi, van jogos és jogtalan türelmetlenség is, ha akarja az eszközt és a célt is, akkor az jó,de ha csak a célt, az már rossz. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a türelmetlenség ennek a fejlődési szakasznak a terméke. Ideológiai kérdéseket tekintve az ifjúságnak sokkal több gondja van abból eredően, hogy amit tanítottak az nem stimmel a valóság problémáival. Nem az a baj, hogy a szocializmusban egyenlőtlenség van, hanem a tananyag éveken keresztül azt idézte fel, nincs, és emiatt csalódik. Nem véletlen az a 70-es határozatból átvett megfogalmazás, hogy az ifjúságért az egész társadalom felelős, és az ifjúság is felelős önmagáért, ez nagyon fontos. Teljesen igaz az a fölvetés is, többhelyütt homályos az anyag. A probléma alapja az, hogy van egy rendkívüli módon differenciált ifjúság, és a meglévő ifjúsági intézményrendszer differenciáltan foglalkozik velük (KISZ, szakszervezet stb.). Mi a feladat? Differenciáltabbá kell tenni a KISZ munkáét is, de ez nemcsak a KISZ-é, hanem a többi szervvé is. Hazánkban csaknem 100 tömegszervezet-, mozgalom, társadalmi szervezet van, mely elég ahhoz, hogy differenciálni lehessen. Lehet bármilyen szervezetet létrehozni, ha az alapviszonyok nem változnak, nem igen lesz javulás. Tudomásul kell vennünk, hogy kockázattal jár minden új, és csak akkor érdemes meglépni, ha többet nyerünk rajta, mint amennyi a kockázat. Ami a párttagok, pártszervezetek felelősségét, példamutatását illeti, az az őszinte szóban, a türelemben, a történelmi empátiába egyre inkább növekszik. A Politikai Bizottság 1978-ban foglalkozott a KISZ pártirányitásával. Érdemes volna megvizsgálni, hogy mit hozott a 18 éves korhatár a párttagfelvételnél, az ifjúsági felelősök kinevezése a pártszervezetekben, hogy évente meg kell tárgyalni az akcióprogramot, ezeket elemezni kell. Nem mehet be egy ilyen határozatba, ha azt végig kell minden pártfórumon vinni. Be kell azt is látni, hogy a KISZ pártirányitását illetően az eszközökben rendkívüli elmaradások vannak. A párt sokszor épp azt bírálja a KISZ-be, amit egy kicsit maga is előidéz. Nem az elvekkel van a baj, a KISZ pártirányitásának alapkérdése a fiatalok körében a kommunisták száma, általuk végzett munka minősége és mennyisége. Ez pedig azon múlik, hogy elég differenciált e az eszközrendszer. A beérkezett javaslatokat, véleményeket figyelembe fogják venni az Írásos, szóbeli anyagnál. Az illetékes főhatóságokhoz, minisztériumokhoz is eljuttatják a rájuk vonatkozó információkat, javaslatokat.