MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1983

161. ő. e. 1983. május 4. (186-232. o.) - 2. A vállalati szerződéses fegyelem helyzete a gazdasági bírósági ítélkezés tapasztalatai alapján. Jelentés: 204-219

?'/' #• ~m 8 II. Jelentés a vállalati szerződéses fegyelem helyzetéről a gazdasági bírósági Ítélkezés tapasztalatai alapján Előadó: dr. R e n d e k i Sándor elvtárs, a megyei biróság elnöke Dr. R e n d e k i Sándor elvtárs válaszol Sugár Imre, Varga dános, Deák Ferenc, Tanai Imre, Varga Péter elvtársak kérdéseire: A változásoknak a szerződésekre való kihatása egyértelműen negativ, a szerződésektől való elzárkózás is emiatt következik be. Összetett hatásról van szó; pl. munkaszervezés biztonságának hiánya, a nem ütemezett szállítások a készletgazdálkodást is negativan befolyásolják, nem tud a vállalat tervezni. Az anyagban is a szerződéses szállítás fontosságát hangsúlyozzák. Az általános szerződéses feltételekben azt kellene megfogalmazni, ami a nagy szerződésből kimarad. Az a tapasztalat, hogy a szerződő felek nem forditanak megfelelő gondot a szerződések tartalmának mélységére. A szerződés előkészítés megfontolásának nincs olyan jelentősége, mint kellene. Utólag szeretnének olyan igényt érvényesíteni, amit már előre kiköthettek volna. Itt az együttműködés, valamint a szerződést kötők bizonyos jogszabályismeret hiánya is közrejátszik. Az igények mielőbbi érvényesítése elmaradásának oka elsősorban a további kapcsolatok óvása, illetve belső egyezkedések. Hosszú idő után már nehéz a perben felmerült helyzeteket tisztázni, közben a kárérték is emelkedik. Az előzetes belső egyezkedések nem ösztönzik a vállalatokat jobb munkára. A tervezői gyakorlat hiányára a legszélsőségesebb példákat hozták az anyagban. Az alapgondolat a tervező és kivitelező együttműködésének a hiánya. Azért indokolt a tervezői gyakorlat hiányáról beszélni, mert néha bizonyos felelőtlenség is megnyilvánul abban, hogy a tervező olyanra vállalkozik, amit soha nem próbált, vagy rossz az adaptáció és ebből milliós károk keletkeznek. De ez nemcsak a tervezésre vonatkozik, hanem pl. a mezőgazdasági fajtakisérietekre is. Egyéni felelősségrevonást a gazdasági biróság nem érvényesit, nincs is módja erre, mert a perben a tervező, kivitelező, beruházó jelenik meg. Esetleg több vállalat osztozik a felelősségen. Ez a vállalatok, felügyeleti szervek feladata lenne, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a legritkább esetben érvényesítenek személyi felelősségrevonást. Van olyan is, hogy a vállalat tudja, hogy hibázott, mégis belemegy a perbe, hosszú ideig védekezik, birósági felszólításra teljesit. Pl. lakás esetében az állampolgároknál ez már politikai jelentőségű ügy, az egész gondolkodásmódra negativan hat ki. A perek számának alakulása rapszodikus, tendenciájában a több éves felmérés a perérték emelkedését mutatja. A kötbér perek számának emelkedése után hirtelen csökkenést mutat. Ez felveti, hogy az elvárt kötbérigény érvényesítése mennyire hatásos; a vállalatok belső megegyezései az uralkodóak, más jogvitából lehet erre következtetni. A perek befejezési időtartamának alakulása attól függ, hogy mennyire bonyolultak, vagy szakértőigényesek. Rendszerint az elhúzódás oka a szakértői bizonyítás.