MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

hogy a pécsi események másképp is megoldódhattak volna. Lehet. De akkor miért nem hallottunk /lehet hogy én vagyok tájékozatlan/ a felelősségrevonásról? Ha egy magasabb beosztású vezető lop, csal, érdemei mellett fölmentjük, és elhelyezzük máshova. Mindezekért - nekem az a véleményem - a mi pártunknak kell felelnie. Engedje meg Klenovics elvtárs, hogy idézzem, amikor azt mondta, hogy a vörösbáróságtól és a volt első titkár dolgaitól elhatárolja magát. Igen, elfogadom, de ez akkor is a mi pártunk felelőssége. Egyáltalán nem népszerű dolog ebben a helyzetben pártunk mellett politizálni. Odáig jutottunk, hogy most mindenki mondhatja a magáért, sokan azt hiszik, hogy ez a demokrácia. Véleményem szerint mindenkinek föl kellene szerelnie a visszapillantó tükröt és előre nézve mindenki végezze a munkáját, ami a halaszthatatlan, visszapillatva pedig rendezzük sorainkat, de ne engedményekkel, elveinktől. Hangsúlyozom, ha erkölcsileg megújul a párt, az ellenzéknek sokkal kisebb lesz a támadófelülete, és ezt egy esetleges pártértekezlet nem fogja megoldani. Az a véleményem, hogy ahol jól csinálták, eddig is tudták, hogy szükség van az értelmiségre a pártban. Ha jól csinálták, nem vették figyelembe az előírásokat. Ahol jól csinálták, eddig is tudták, hogy nincs helye olyan előírásoknak, hogy fiatal legyen, szőke és kékszemű. 78-ban alakult alapszervezetünk és fiatal mérnökeinket úgy kellett belopni a pártba. Azért, mert tudtuk, hogy szükségünk van ezekre az emberekre. Szerintem azt kellene megfogalmazni, hogy mindenki, aki alkalmas és felelősségteljesen akar dolgozni ezért a pártért, az kerüljön be a pártba. Tanai Imre elvtárs, megyei titkár Azokkal az elvtársakkal értek egyet, akik a beszámolót magasra értékelték és egyben reális szemvetésnek minősítették, akik azon a véleményen voltak, hogy a vitával együtt ez a megyében kellő útjelzéseket ad a munkánkra vonatkozóan. A beszámolóval egyetértek, én azt magaménak érzem, és ugyanúgy vagyok a feladattervvel is. Ez a feladatterv alkalmas arra, hogy mindenki, akinek ebben feladata van, az az elkövetkezendő időben talán még nagyobb aktivitással, mint eddig tettük, tehessük következetesen a munkánkat. Azoknak a véleményét is osztom, akik arról szóltak, hogy a megyei helyzetünket, vagy annak értékelését nem lehet elvonatkoztatni az országos intézkedésektől, hatásoktól. Annál is inkább, mert annak pozitív és negatív hatásait folyamatosan érzékeljük. Ezekből a hatásokból a negatív hatások a jellemzőek, akár az áremelkedésekre gondolunk, akár az inflálódás helyzetére, akár az adórendszerünk kritikájára, de én ide sorolom a kormány szavahihetőségét, a reálbér és reáljövedelem csökkenését, az életszínvonal-romlást, és nem utolsósorban a távlatvesztést is, amit mindenekelőtt a fiataloknál lehet értékelni. Azt gondolom, hogy ennek többségére, a mi megyei testületünk nem tud úgy vállalkozni, hogy ezek hatása alól kivonjuk magunkat, illetve mi tegyünk olyan intézkedéseket, hogy ennek nehatív hatásait csökkentsük. És itt van a mindennapokban is nagy ellentmondás, amit úgy szoktunk korábban megfogalmazni, hogy akkor, amikor az elvek szintjén egyet kell érteni, netán a határozatokkal is egyet kell érteni, addig nincs baj. Akkor van baj, amikor annak a végrehajtását kezdjük el firtatni, netán emberekre vonatkozóan is, hogy ki hogy hajtja végre ezeket, hogy felel meg ezeknek a határozatoknak. Ebben a helyzetben vagyunk a mai viszonyok között. Ezek a folyamatok mint reálfolyamatok, az életünkben jelen vannak, ugyanakkor már az országos pártértekezlet előtt a kibontakozási program elfogadása után állandóan arról beszélgettünk, hogy ez a kibontakozási program, a megújulási programunk az csak áldozatok árán valósulhat meg. Ugyanakkor, amikor ezek a mindennapi feszültségek pedig a zsebünkön, meg a reálfolyamatokban megjelentek, akkor feldúltak vagyunk, akkor kritizálunk, akkor berzenkedünk, gyakorlatilag ugyanaz a képlet, hogy elvileg egyetértünk, csak mi a hátrányos következményeit ne viseljük. Már pedig ezt közösen kell elszenvednünk. Ténylegesen milyen másfajta cselekvési lehetőségünk van a megyében? Ez a vita, ez az előterjesztett anyag sok irányt, csomópontot megragadott arra, hogy a következő időszakban a helyi politikában melyek azok a tennivalók, amire nekünk jobban oda kell figyelnünk.