MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

52 - '/^ Felfokozott várakozás van most a mi ülésünkkel szemben, a mi ülésünk kapcsán. Hasonló ez, mint az, ami az országos pártértekezletet megelőzte. Miért? Erre is választ adott itt már előttem több hozzászóló is, mert a gazdaságban problémák vannak és ez természetes, ha a gazdaságban problémák vannak, akkor felfokozódik a várakozás az ország vezető ereje, a párt minden testületi ülésével szemben. Megfogalmazta valaki, hogy az a cél vezéreljen bennünket, hogy cselekvő, működőképes pártunk legyen. Én hadd tegyem ehhez hozzá - ezzel egyetértek, de folytatva ezt a mondatot, amelynek a vezetésével a megye fejlődése folytatódik. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy most, amikor a párt belső életéről beszélünk, egyben természetesen a mi döntéseink kisugároznak több ezer család sorsának alakulására ebben a megyében. Hogyan lehet ezt a célt elérni? Milyen módszerrel? Én azt gondolom, hogy nagyon fontos feladatunk lenne az előttünk álló feladatok rangsorolása. Sokszor tapasztalom azt, hogy föl tudjuk sorolni azt a 20-40-50, vagy száz feladatot, ami előttünk áll, de nem tudjuk megmondani, hogy melyik az a tíz, vagy 5, amelyik most a legfontosabb, netán melyik az első ebből a 5-ből, vagy 10-ből. Ezt nagyon fontos kérdésnek érzem, és ebben talán segíthet nekünk egy szélesebb kör megkérdezése. A megyei feladatok rangsorolására most, ami a kezünkben van, de nagyon sok kérdésben nem tudunk mi magunk dönteni, hiszen az országos döntések meghatározók ránk nézve is. Át kellene gondolnunk, hogyan tudjuk elkerülni a középtávú munkanélküliséget, hogyan tudjuk a megyében a lakáskérdéseket megoldani, hogy tudunk a közoktatásra több erőt, energiát fordítani. Ez most nem rangsor, amit én mondok az néhány általam fontosnak gondolt kérdés, amit szerettem volna ehhez a bizonyos rangsorhoz hozzátenni. Hogyan lehet ezt a célt megközelíteni, milyen eszközzel? Hát ennek az egyik eszköze lehet a pártértekezlet, de nem feltétlenül, sokat vívódtam, amikor elkezdtem a hozzászólásomat. A vívódásomat az alapszervezetem úgy oldotta fel, hogy egyértelműen amellett foglalt állást, hogy én azt képviseljem, hogy legyen pártértekezlet. Egy kis közösség véleménye ez, nem biztos, hogy mindenben reális a mi megközelítésünk. Befejezésül én a Dévényi elvtárs szóbeli kiegészítésében azt tartom nagy értéknek, hogy nem szelektálta a véleményeket, nagyon sok szélsőséges, úgymond szélsőséges vélemény hangzott el az általa elmondott szóbeli összefoglalóban, ezt nagyon hasznosnak tartom, hiszen élénk, élő vita alakult ki a korábbi, ahogy sokszor mondtuk megfésült, kiigazított, többször átolvasott anyag helyett kaptunk egy kemény, élő anyagot, amelynek a megállapításaival sokan vitatkozhatnak. Jó módszernek tartom, jó iránynak tartom ezt a fajta előterjesztést. Czingalek Lajos elvtárs, a PB tagja Korrekt szóbeli kiegészítést kaptunk, amelyből a saját véleményemet is visszahallotttam. Úgy donolom, nem mondok újat, ha azt mondom, hogy minden határozat, feladatterv annyit ér, amennyit végrehajtunk belőle. Az élet, az eltelt idő bebizonyította, hogy nem azért jutott pártunk, népgazdaságunk ilyen válságba, mert a kitűzött céljaink ilyen mértékben voltak rosszak. Sokkal inkább azért, mert a sokat mondott pártirányítás, pártellenőrzés, a számonkérés elmaradt. Az irányítás, a számonkérés csak ejnye-ejnye pontig jutott, elterjedt a mindenkinek igaza van módszer. Tisztelet a kivételnek, vezető állásba felelősséget nem vállaló, hozzá nem értő karrierista vezetők kerültek, a jól dolgozókat is lehetetlenné tették a munkájukban. Tudomásul kell venni, hogy pártunk olyan erkölcsi károsodást szenvedett, amit csak széles körű következetes munkával lehet visszanyerni. Elsősorban erkölcsileg kell megújulni. A hozzáértő, a felelősséget vállaló, az adott feladat elvégzésére alkalmas, példamutató vezetőkre van szükség. Csak az ilyen vezető tud rendet, fegyelmet számon kérni. Csak egy példát említenék az országos és megyei jellegű kérdések közül. Ez a SÁÉV esete lenne. Milyen pártirányítás, milyen pártellenőrzés valósult meg, ha egy megyei vállalat ide juthat, ahova a mi vállalatunk jutott. Ugyanakkor ebben a teremben jelentették be azt, hogy a baranyai építőipari vállalat minden fizetőképes keresletet ki tud elégíteni. Úgy érzem, elgondolkodtató. Közben fölírtam egy másik példát is, ami országos jellegű. Grósz Károly főtitkár,miniszterelnökünk azt mondta a bányásznapon,