MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

41 donban lévő vállalatnál, addig nekünk szabad erre számolni. Szabad azért, mert ez a tulajdon akár az örökösödési adó formájában, akár a sima adó formájában is sokkal többet tesz le a népgazdaság asztalára. Nem könnyű még igy sem elfogadtatni ezt a dolgot tudom, de azt hiszem, mindenképpen kénytelenek leszünk ezzel együtt élni és ezt elfogadni. Elvtársak, ami a demokratikus szocializmust illeti. Befejezem ezzel. Vitaként vetődik föl ez a kérdés. Megint csak azért. Ha tudok valamit segíteni, lehet hogy nem állja meg a helyét, amit én mondani akarok ezzel kapcsolatban. De mindenki látja, hogy jelenleg mi úgy a demokráciát illetően még a pártértekezleti anyagunk is azt mondja, hogy a demokratikus centralizmus elvét illetően mi most a demokráciára tesszük a hangsúlyt. Én úgy érzem, hogy ebben a demokratikus szocializmusban gyakorlatilag nincs több, mint hogy tényleg több demokráciát szeretnénk a társadalomban és a párton belül is, mint amennyi volt. Kevesebb, ha szabad azt mondani idézőjelbe, mert én nem kérdőjelezem meg, kevesebb hatalmi szót és több demokráciát. Ha ebből indulunk ki, akkor ezt a dolgot azt hiszem meg lehet érteni. De hogy pluralitás van a gazdaságban, a politikában és hosszú időn keresztül, mintegy két és fél évtizede beszélünk erről, az ideológiában, akkor úgy érzem, hogy ez a sokszínűség ilyen szempontból mindenképpen érthető és védhető is. Tehát és talán azt hoznám ki belőle, hogy ne ezen a kifejezésen legyen a hangsúly, hanem az, hogy mi tényleg egy eredményesebb, jobban működő, a tömegekre jobban apelláló, a lenti szervekre, alapszervezetekre jobban apelláló szocializmust építsünk fel az elkövetkező időszakban. U j j Imre elvtárs, a PB tagja A megye jövőjét meghatározó ügyben ültünk össze. Ezzel kapcsolatban kérdésemet nem tudom kihez intézzem. A jelenlévő Csapó elvtárs személyét nem lebecsülve kérdezem, hogy ezen a pártértekezleten miért nem jelent meg egy központi bizottsági titkár vagy "legalább egy politikai bizottsági tag". Megszoktuk a televízióban, sajtóban, ha másutt hasonló van, részt vesznek rajta. Nem lesz-e ez nekünk kint az életben egy újabb támadási lehetőség, amit majd valami módon meg kell magyaráznunk és "vissza kell vernünk". A jelentéssel kapcsolatban úgy érzem, hogy korrekt, melyben visszatükröződve látom saját véleményemet is több kérdésben. A jelentés ellentmondással teli, úgy érzem, hogy ez teljesen érthető, hiszen több mint ötven ember véleményét tükrözi és nagyon fura lenne, ha azok a vélemények egy kaptafára születtek volna. Egy ilyen ellentmondást teljesen önkényesen kiragadva, ilyet látok pl. abban, hogy ebben a testületben túl sok az igazgató, hogy a statisztitkai szemlélet uralkodik, tehát akkor túl sok a fizikai. Mert hiszen tudvalevő, hogy a statisztikai szemlélet nem az igazgatóknak kedvezett, nem az ő javukra billentette a mérleget az elmúlt időszakban. Úgy érzem, hogy a jövőben a rátermettség kell, hogy döntő legyen. Nem minősít az anyag, nem minősíti a mi véleményünket és a mások véleményt sem, nem is volt feladata. En legalábbis nem érzem, hogy feladata lett volna, azt elfogadom, hogy az arányokat jó lett volna, ha tükrözi. Engedjék meg, hogy a saját véleményemet elmondjam egy-két megjegyzéssel kapcsolatosan. A beszámoló megfogalmazza azt, hogy a jelentések, amik itt a pártbizottsági ülés elé kerülnek, túlzottan az apparátus véleményét tükrözik. Ebből adódóan nem az életet hozzák, nem arra alapozódnak. Az első véleményem ezzel a megállapítással kapcsolatban az, hogy megítélésem szerint minden anyag magán viseli a szubjektumot, ha azt egy személy állítja elő, állítja össze valami módon benn kell, hogy legyen annak a véleménye. Ha mi úgy éreztük a pártbizottsági ülésen, hogy az az anyag, az előterjesztés nem az életet hozza, nem életszagú, miért nem tiltakoztunk ellene. Miért nem mondtuk azt, hogy ez az apparátus hibája. Hallottam egy olyan megfogalmazást - gondolom, hogy pártbizottsági tagtársam mondhatta -, hogy a kézfenntartáson kívül nem érzi, hogy sze-