MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

s^őrX -férj 42 repe lenne a megye politikájának alakításában. Megkérdezem tisztelettel, miért csak ennyire vett részt, mi akadályozta, hogy ennél jobban, ennél mélységesebben részt vegyen ebben a munkában. Megkérdezem, akart-e többet? Eszembe jutott ezzel kapcsolatosan, lehet, hogy mi pártbizottsági tagok nem ismerjük a kötelességeinket, jogainkat. Elnézést kérek, gondolkodtam rajta, hogy mondjam, mit szoktunk mi meg, jogaink és kötelességeink, ezt a sorrendet. Fordítsuk meg. írjuk le, hogy egy pártbizottsági tagnak mi a kötelessége és mi a joga. Tegyük papírra, osszuk ki. A párttagság tájékozatlan a pártbizottság munkáját illetően. Kérdezem, ezért ki a felelős? Ha így van, én is felelősnek érzem magamat. Ha valakinek, akkor nekünk el kellett volna mondanunk, mit csinálunk itt egész nap. Mondjuk a mai napon, vagy egy fél napot mivel töltünk el itt. A Szervezeti Szabályzat egyébként előírja azt - a jelenleg érvényben lévő Szervezeti Szabályzat -, hogy számot kell adni a munkánkról. Akkor a Szervezeti Szabályzatot nem hajtottuk végre. Most, amikor azt mondjuk, hogy nyitottság, nyíltság legyen, akkor ez is kötelező, ehhez hozzátenném a nyitottsághoz és a nyíltsághoz, hogy itt ne csak a formai oldalt keressük, a tartalmi oldalra nagyobb hangsúlyt fektessünk. Az anyag valahogy így fogalmaz, hogy a fejlődés érdekében új sorrend kell. Ilyen sorrendnek tartom többek között azt, hogy a kötelességek és a jogok. De mégegyet hadd mondjak. Mi úgy használjuk nagy előszeretettel, hogy a kritika, önkritika. Talán ezt is meg kellene fordítani. Mert ha azt mondom, hogy csak annyira éljek a jogaimmal, amennyire a kötelezettségeimet teljesítem, akkor azt mondhatom, hogy először önkritikát gyakoroljak és utána kritizáljak. Tudniillik a jelentésben inkább a kritika dominált. Egy kicsit mi is kívülről beszéltünk most. Nem volt elég önkritikus a tükrünk talán. Azt szeretném kérni, hogy mi ne essünk abba a hibába, hogy csak kritizálunk. Lássuk világosan azt, ami itt már elhangzott a mai napon, hogy részült volt az eredményekben, de a hiányosságokban is. Nem mi vagyunk az okai, hogy sok dolognak részesei lehetünk, talán nem olyan munkatempót diktáltunk saját magunknak. Talán jó lett volna ha felteszi a bizottság a kérdést, - elnézést, hogy utólag okoskodom - mert ezt mondhattam volna akkor is - de még talán nem késő föltenni saját magunk részére sem, és a párttagok részére sem, hogy az X elvtárs személy szerint mit kíván tenni azért, hogy az országos pártértekezleten megfogalmazottak Somogyban végrehajtást nyerjenek. Azt hiszem, hogy ez a kérdésfeltevés megérne egy véleménycserét. Kérdezzük meg a párttagokat miért? Mert a párttagok - és ez elhangzott ma már többször - felülről várják a feladatokat, felülről várják a feladatok megfogalmazását. Ebből adódik, hogy nem látják a saját feladatukat sem. A gondolkodó, kezdeményező párttagság kell napjainkban, ettől a végrehajtó szerep miatt elszoktunk. Próbáljurk meg közösen gondolkodni. Elhangzik nem egyszer olyan, hogy nem hatalmaztak fel erre vagy arra, nem hiszem, hogy nekünk felhatalmazást kell várni arra, hogy a kötelességünket e termen kívül is teljesítsük. Ne legyünk vélemény nélküli szemlélődök. Munkamódszerrel kapcsolatban pár gondolatot: javaslom és támogatom azt, hogy legyen több kihelyezett ülés. Erről csak pozitívan tudok nyilatkozni, amikor nálunk a gyáregységben a városi párt-végrehajtóbizottság kihelyezett ülést tartott és azon részt vett valamennyi üzemi pártbizottsági tag. Ott kellett nekem egy tájékoztatót adnom meghatározott témában. Látja az a testület, hogy mivel foglalkozik a felsőbb pártszerv. S nem egyszer megkérdőjelezik ezt. Tolnai elvtárs úgy fogalmazott, hogy nem intenzív a párttagság meggyőzése a mi munkánkat illetően. Úgy érzem, hogy magunkat is sok mindenről meg kell győzni. Ezt természetesnek is tartom. Úgy érzem, hogy az elmúlt 30 év, amióta a mozgalomban vagyok, nem múlt el fölöttem nyomtalanul. Benne van a gyötrődés, benne van az eredmény is. Ha én egyik napról a másikra meg tudnék változni és merőben más húrokat tudnék pengetni, azt hiszem akkor a 30 év alatt nem végeztem szívem szerint lelkiismeretem szerint a munkámat. Nagyon