MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

S-í 40 Egy-két olyan kérdésről, ami már itt vefidött föl és mindenképpen úgy érzem, hogy szükséges rá visszautalni. Az elején abban is állapodtunk meg, ha ideológiai kérdések is fölvetődnek, akkor mindenképpen illő szólni. A Resch elvtárs gyakorlatilag már ezzel indított. Azzal a bizonyos modern szocializmusképpel. Elvtársak, az igazsághoz hozzátartozik az, hogy tényleg nincs most pillanatnyilag mindenre használható szocializmus-képünk. Én a magam részéről meg is tudom érteni, hiszen gyakorlatilag az a szocializmus-kép, ami kialakult bennünk, az ebben az időszakban élő a maga válságát. És azért mondom, hogy tökéletesen egyet értek én azzal, amit a Klenovics elvtárs ilyen szempontból mond, hogy a szocializmus elkötelezettje, hogy mindnyájan a szocializmus elkötelezettjei vagyunk. Azonban azt nem szabad nekünk semmiképpen se elfelejteni, hogy a szocializmus-kép, amelyik kialakult évtizedeken keresztül, az bizonyos értelemben, jó nagy részben illúziókra épült. És nekünk ezt az illúziót, bármennyire is kellemetlen, mert ugye nemcsak tanulói voltunk, hanem tanítói is. És azt a tanuló még megbocsátja, hogy mást kell tanulnia, de annak nagyon nehezen, aki nem ezt tanította, amit most nem tud elfogadni. Tehát úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy ha végig megyünk rajta, akkor bizony egypár olyan nagyon lényeges tétel megváltozott. Egyszerűen más az alapállás ilyen szempontból. Gondoljuk el: mit mondtunk mi ezzel a mi szocializmusunkkal kapcsolatban. Hogy ez folyamatosan, fokozatosan fejlődik. A termelés fejlődése, az életszínvonal fejlődése. Hogy szinte ellentmondás-mentesnek tartottuk ezt a szocializmust. Hogy a termelőerők és a termelési viszonyok összhangja szinte automatikusan megteremtődik a szocializmus viszonyai között. Hogy tovább menjek. Nem lehet kizsákmányolás a szocializmus körülményei között, úgy érzem, ez a legnagyobb falat a számunkra. De még erről egy pár mondatot szólok, de ezen túl még. Nemzetközi vonatkozásban úgy gondoltuk, hogy a szocialista országok között szinte harmonikus kapcsolat alakul ki a határok eltűnéséről, beszéltünk és gondolkoztunk. Hol vagyunk ettől? Azt hiszem, nem kell ecsetelnünk, hogy hol vagyunk. Ha szabad azt mondani, hogy ez a szocializmus-kép, tényleg megkérdőjeleződik és itt a probléma, hogy nincs vele párhuzamosan,gyakorlatilag igazán másra nem tudunk támaszkodni, mint a termelőeszközök döntő többségének társadalmi tulajdonára. Minden további, amit most még az ideológiai irányelvekben ehhez hozzátettünk, az viszonylag magyarázható volt eddig is, magyarázható lesz ezután is, hogy így van ez vagy nincs így. Sőt bizonyos értelemben még ennél is tovább mennek a társadiomtudósok , akik azt mondják, hogy talán nem is a döntő többség a lényeges ilyen szempontból és kommunista társadalomtudósok, vagy marxista társadalomtudósok mennek tovább, hanem azt mondják, hogy itt a társadalmi tulajdon minőségének a döntő többségére van szükség. Olyan társadalmi tulajdonra, amely minőségében sokkal többet tud produkálni akár az egyéni tulajdonnál, akár a tőkés tulajdonnál. Mondtam, hogy nagy falat ilyen szempontból ebben a képben, ami kihullott belőle, hogy napjainkban olyan szocializmust építünk, nagyon szégyenlősen közelítettük meg hosszú időn keresztül, de tegnapelőtt megszületett a társasági törvény, most már aztán nem mondhatjuk, hogy ilyen nem lehet, eddig se igen mondhattuk, hogy megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ezek között a körülmények között is van kizsákmányolás. Hallatlan nehéz, azt hiszem minden embernek, különösen idős emberek, elvtársaink egyszerűen nem tudják ezt a dolgot megemészteni. Nem könnyű, én ezt nem mondom egy pillanatig se. De ha nem vesszük tudomásul, akkor gyakorlatilag tagadjuk a magántulajdonnak a létjogosultságát, tagadjuk az idegen tőkének a behozatalát, gyakorlatilag az a törvény, amit tegnapelőtt fogadtak el, lehetővé tesz. Itt a kérdés úgy vetődik fel, vajon hogy tudjuk mégis valahogy indokolni ezt az álláspontot? Nagyon primitíven csak azt tudjuk ezzel kapcsolatosan mondani, hogy amig adott esetben akár a magántulajdonon alapuló, akár az idegen tőkés tulajdonon alapuló termelőeszközökkel és termelőerőkkel, tehát a dolgozó emberrel is adott idő alatt, adottmunkamennyiséggel sokkal többet dupla fizetésért képesek dolgoztatni, mint a mellette lévő állami tulaj-