MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

$a?%í mint mások, akik ott ülnek, illetve hogyha úgy gondolják, nem veszik észre azt, hogy őket mindenki látja. Tehát ennek a lényege szerintem az, hogy mindenki látja azokat, akik itt ülnek. És nem az, hogy mi messzebbre látunk. Nagyon szívesen mentek le különben a végrehajtó bizottság tagjai, azt mondták, hogy jobban érzik magukat ott. Azért mondom, hogy általában problémának tartom ezt. Problémának tartom azért, mert ma is nagyon hangsúlyosan vetődött fel az, hogy érzelmekre, szenvedélyekre, indulatokra vagy a rációra alapozunk-e. És bizonyos értelemben előfordult ma is és előfordul a következőkben is, hogy az érzelmekre, az indulatokra alapozunk a ráció helyett. Érzelmek nélkül nincs munka, természetesen én ezt nem tagadom, de a meghatározónak mindig az értelemnek kell lenni. Az észnek kell lenni és ehhez kell kapcsolni az érzelmeket, hogy tényleg bizonyos dolgokat meg tudjunk értetni emberekkel. De ugyanezt mondhatnám pl. nagyon komoly, szinte társadalompolitikai kérdés vetődött fel az elmúlt időszakban. Ugy érzem, hogy bizonyos értelemben a jelentésből bár nem lehet észrevenni, a beszélgetésekből ki lehetett venni azt, már olyanokkal beszélgetve, akik a jelentést összeállították, és az információs jelentésekből, hogy pl. Grósz elvtársnak a politikai főiskolai nyítóünnepségen tartott beszédét nagyon jó néven vették. Hogy már egyszer mint főtitkár is megnyilatkozott és nem csak úgy, mint miniszterelnök. És nagyon komoly kritika, értetlenség érte gyakorlatilag egy olyan kitételt, amit úgy érzem, hogy érdemes még nekem itt is megemlíteni, mivel ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkár vagyok. A lényege ennek a dolognak az, hogy a párt jellegét illetően a munkáspárt forradalmi munkáspárt. Az eszközrendszerét illetően a munkáját össznépi érdekeket kifejezésre juttató intézmény. Létmódját illetően értelmiségi alakulat. És ezt a mi pártszervezeteink döntő többsége nem tudta hova tenni. Jöttek be az információs jelentésekben, hogy vajon most megváltozik ezzel a pártnak a bázisa? Egyáltalán hívhatjuk mi Magyar Szocialista Munkáspártnak ezután a Magyar Szocialista Munkáspártot? Eddig mentek el ebben a kérdésben. Azért tartom szükségesnek ezt megjegyezni, mert a korábbi elmondottaimmal szorosan összefügg, hogy nekünk fel kell nőni, hogy értsük mi magunk is, hogy mi gyakorlatilag egy ilyen feladatot vállaltunk. Tehát akkor, amikor mi azt mondjuk, vagy talán azt mondom, hogy mi a probléma itt. A probléma azt hiszem az, hogy az értelmiséget és a diplomát nagyon nagy mértékben összekapcsolják. Összekötik emberek. Tehát nem tudják elképzelni, hogy értelmiségi lehet olyan is, akinek nincs diplomája. Azt hiszem mindnyájan tanultuk meg tanítottuk is, hogy van körülbelül 40 értelmiségi definíció. De ha megnézzük alaposabban, akkor gyakorlatilag két lényeges momentuma van ennek. Két lényeges összetevője. Egyik az, hogy értelmiséginek nevezzük azt, aki a munkamegosztásból adódóan szellemi értékek termelésére képes önállóan. A dolognak a másik része pedig az, hogy azokat, akik ezeknek a szellemi értékeknek az önálló interpretálására, tehát továbbvitelére, magyarázására alkalmasak. Az előbbit nem vállalhatja minden bolsevik, minden kommunista. De úgy érzem, hogy az utóbbit mi tudatosan vagy tudatlanul vállaltuk. Akkor, amikor beléptünk a pártba. Mert egy forradalmi világnézetet vallunk magunkénak és ezt a forradalmi világnézetet, amely önálló szellemi termék. Ezt a forradalmi világnézetet interpretáljuk mi részben párton belül és párton kívül is. Tehát ilyen szempontból nem kell nekünk megijedni akkor, ha arról van szó, hogy úgy interpretálnak bennünket, hogy ez forradalmi alakulat. És nem kell rossz néven venni. Szabadjon azt mondani, hogy még nem nőttünk fel hozzá, akkor nekünk ehhez fel kell nőni és ebben bizony nagyon sok tennivaló van még. Pár mondat erejéig érinteném azokat a káderkérdéseket, amelyek vitásként voltak fölvetve. Bár nem tudom, lehet hogy Tanai elvtárs is akar szólni erről, de hadd mondjam el a saját véleményemet is. Meg tudom érteni, a pártbizottsági tagokat nehezebben, de mivel a bizottság tagjai nem csak pártbizottsági tagokkal beszéltek, hanem párton kívüliekkel is, és egyéb vezetőkkel, nem bizonyos, hogy pártbizottsági tagok vetették fel, mondjuk különösen többségében ezt a kérdést. Mert én is úgy vagyok vele, hogy itt mindenki föltarthatta volna a kezét és véleményt kérhetett volna azokkal a káderekkel kapcsolatban, akiknek a neve itt szerepelt. Itt kellett azt mondani, hogy igen vagy nem. Kedves elvtársak, én megmondom, hogy a magam részéről minden káderkérdést logikusnak tartok. Nem tudom elfogadni, hogy nem volt logika ezekben a káderhúzásokban, ezekben a káderbeállításokban. Azt el tudom fogadni, hogy akik nem ismerték megfelelő-