MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

22- 35 - ^ más megyei tapasztalatokat a sajtó bőséggel közli. Úgy gondolom, hogy a kérdés megnyugtató eldöntése még alaposabb, és szélesebbkörü vizsgálatot igényel. Ezzel összefüggésben megfontolandónak tartom, hogy - akár szúrópróbaszerűen is - az alapszervezetek véleményét megismerni. Szükség van e kérdésben a testület és a megyei párttagság közmegegyezésére. Beszélgetéseim azt is bizonyítják, hogy a magasabb pártfórum összehívását eleősorban a személyi kérdések megoldása kényszeríti. E munka kapcsán megerősödött bennem az a felismerés, hogy a régi módon nem lehet politikai munkánkat folytatni. Meggyőződésem, hogy a megye párttagsága a legtöbb helyen képes magabiztosan, és határozottan kézbevenni a mozgalom helyi ügyeit, megtalálni vezetőit, és gyötrődve, vívódva, gondokkal terhesen ugyan, de a fordulat érdekében dolgozni. Az eddigi tapasztalataim azonban azt is bizonyítják, hogy ez a folyamat az alapszervezetekre még kevésbé jellemző és főként városi szintekre összpontosul. A megújulásról folytatott konzultációim igazi értékek születését is jelentették. Erős tagsági orientáció van az alulról történő építkezés megvalósítására, a testületi tagok felelősségteljesebb képviseletére, és a helyi számonkérés megteremtésének lehetőségére is. Használható és megfontolandó vélemények hangzottak el a testületi munkamódszer, és munkastílus javítására, a nyilvánosság szélesítésére. Mindezek kimunkálására nagyon fontos és előrevivő módszernek tartom a párton belüli elvszerű vitákat. Azonban úgy vélem, hogy mindezen nemes célok szolgálata sem szentesíthet nemtelen eszközöket, rágalmazást, személyeskedést, indulatoskodást, az elemi politikai normák megsértését. Több bírálat hangzott el a káderkiválasztást ileltően is. Elfogadom azt a kritikus véleményt, hogy a káderkiválasztás mechanizmusát és módszereit nem mindig sikerült a megye igényeinek megfelelően korszerűsíteni, de javaslom a tisztelt pártbizottságnak, hogy a jövőben közösen bátorítsuk tovább a tagságot, a testületek tagjait, hogy ők is keressék azokat az igazi, szuverén vezető egyéniségeket, akik képesek a különböző közösségek elismert vezetőjeként, azokat önálló arculattal megjeleníteni, és érvényesíteni a párt fő célkitűzéseit, törekvéseit. Vallom, hogy azok a nézetek sem fogadhatók el maradéktalanul, amelyek az elmúlt 40 évről - napi politikai meggondolás alapján - mint tévedésről alkotnak véleményt. Valóban a politikát látó közvélemény figyeli a környező szocialista országokban zajló változásokat, és ezek nem egy könnyen helyezhetők el megszokott világképünkben. Elfogadom azt is, hogy mindezek alapján elemi erővel tör fel a vita a núltunkról. E vitában két szélsőséges vélemény létezik: az egyik, hogy az említett megítélés alapján minden eddigit félre kell dobni; létezik a másik véglet is, az új teljes tagadása, amely a legkisebb változtatási szándékot is a párt elleni támadásnak minősíti. Véleményem szerint a múlt pozitív és negatív tapasztalatainak felhasználása, jövőbeni politikai munkánkban nélkülözhetetlen, de ezek arányát a mai és a jövőbeni politikai környezethez kell igazítani. Kétségtelen, hogy a párt helyzete kritikus, ennek oka a gazdasági helyzet, az életszínvonal zuhanása, az inlációtól való félelem, valamint az a tény, hogy a párt nehezen találja helyét. Látható, hogy a májusi pártértekezlet óta a különböző szintű pártszervek körülményesen, rendkívül kevés önbizalommal láttak munkához, és még nem vagyunk túl azon a megújuláson, amit a tagság kíván. Az a véleményem, hogy emiatt nem kell türelmetlenkedni, mert a megújuláshoz, a helyi önállósághoz idő kell, és ennek helyes alkalmazása számunkra értékeket fog termelni. Emellett a párttagságnak és szervezeteinek is fel kell készülniük a jövőben kialakuló több oldalú politikai életben való helytállásra és eligazodásra. A már említett pesszimista felvetésre is szeretnék válaszolni. Látni kell azt, hogy napjainkban felértékelődtek a gazdasági döntések társadalmi hatásai. Ennek kapcsán úgy gondolom, hogy nem a célok megfogalmazása a rossz, hanem a célokhoz vezető eszközök rosszak. Emiatt támad konfliktus a célok és módszerek között és ez okozza a politikai kiábrándulást. A politikai megújulást illetően végezetül úgy vélem, hogy minden területnek a helyi sajátosságoknak megfelelően kell tevékenykedni, nem pedig uniformizált stílusban. A feladatok meghatározásánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a megyében minden terület más-más feladatokkal küzd, és mások a megoldásra váró problémák is. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a szempontot sem, hogy mások azok az emberek is, akiknek szükségleteihez a helyi politizálásnak igazodni kell. Úgy vélem, hogy e követelményrendszerhez az előttünk levő megyei feladattervezet igazodik, ezért jó alapnak tekintem a jövőbeni politikai munkánkhoz.