MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

- 23 ­Egy másik ide tartozó kérdés úgy gondolom az is, hogy akkor, amikor a pártbizottsá­gi tagok mellett szavaz a párttag küldöttek nagy része, s ebből a megbizatásból adó­dóan itt végezzük a munkánkat, akkor lehet hogy alulról építkezve, lehet hogy még több véleményt kérve kell a jók, az alkalmasak közül kiválasztani az éppen akkori egy ötéves ciklust rövid távnak tudom mondani, rövid távú feladatokra, arra a leg­megfelelőbb képviselőt. S engedjék meg, hogy az oktatáshoz visszacsatolva mondjak véleményt arról, hogy miként. Úgy gondolom, hogy az egyébként politikailag, szakmai­lag alkalmasak közül azokat, mert ez is az élet kihívása ma, akik meggyőzően tudják mondani amiben hisznek, akik valóban hisznek abban, amit tesznek, akiknek megvan a szakmai hitele és az egyéb eszközrendszereik is ahhoz, hogy a hallgatóságukkal, a rájuk figyelőkkel folyamatosan érdemi kapcsolatot tudjanak tartani. Én ma itt azt kérem a pártbizottsági tagoktól, vezetőktől, hogy ezt a látszólagos részkérdést a mai ügyeink között nagyon fontos, úgy kezeljék, és amikor arról döntünk majd munka­bizottságokban, hogy milyen munkamódszerek szerint dolgozzunk, ha arról döntünk, hogy kiket, hogyan, milyen módon választunk újra vagy bizonyos posztokra milyen jelölteket állítunk, akkor gondoljunk ezekre az összetevőkre is, amit én az általam hozható területekről, az ott tapasztaltak alapján általánosításként szívesen figyel­mükbe ajánlok. Varga József elvtárs, a pártépítési munkabizottság tagja Történelmi pillanat, amelyben élünk. Nincs elszalasztani való időnk, mert ezt a ké­sőbbi nemzedék nem bocsátaná meg a ma élő, dolgozó kommunistáknak. A történelem pa­rancsa, hogy a pártnak meg kell újulnia. Ez a megújulás egyértelmű feladatot hoz és sugall: alkalmassá kell tennünk pártunkat a társadalom vezető szerepére, a néppel egyetértésben. Aki becsületes ebben az országban, aki a dolgozó nép igazi javát akar­ja, annak nem lehet más óhaja, érdeke, mint hogy a párt megújulva, megerősödve ke­rüljön ki a mai problémákból. Meggyőződésem, hogy ez a párt képes kivezetni az or­szágot jelenlegi nehéz helyzetéből, képes megőrizni sok harc és rengeteg vérhulla­tás árán századokon át várt és remélt, megküzdött eredményeit, amit a nép szocialis­ta vívmányaként érez és tart számon. Ha idővel felejt is az ember, pláne, ha vannak is akik tudatosan munkálkodnak azon, hogy megzavarják az emberek fejét, eltorzítsák a valóságot, befeketítsék múltunkat, ennek ellenére bizonyossággal állíthatjuk, hogy népünk többsége értékeli és elismeri elért eredményeinket, szocialista értékeinket és teljesen tudatában van annak, hogy mily sokat veszíthetne, ha nem sikerülne megőriznie a rendet, a stabilitást, a nyu­galmat. Megújulást, szocialista rendet, demokráciát akar ez a nép, megfontoltságot, kiegyensúlyozott és biztonságot adó munkát, vitázó, jó társadalmi légkört és nem akar társadalmi felfordulást, létbizonytalanságot, nem akar gyűlölködést, nem akar visszafordulást a társadalmi fejlődésben. Mert vannak, akik ilyenben spekulálnak, akik akkor örülnek igazán, ha nekünk, a népnek minél rosszabbul mennek a dolgok. Nagy a felelősségünk abban, hogy ne engedjünk a viszálykeltőknek, a felelőtlenek­nek, mert ma újra tapasztalhatjuk, hogy egyesek a párton kívül nemzeti lobogónk és hamis jelszavak mögé bújva szeretnék úgymond "megreformálni" ezt a szocializmust. Ne feledjük: minden ellenforradalom a szocializmus jobbítását tűzte zászlajára és a második-harmadik napon már a kommunisták hatalomból való kiűzését, a szocializmus elpusztítását írta fel erre a zászlóra. Megújulást, kibontakozást akarunk és jól tudjuk, hogy ennek ára van. Meg kell küz­denünk önmagunkkal, hibáinkkal, meg kell szabadulnunk számos jó szándékú, de hi­básnak bizonyult illúziónktól, közte a csodavárás illúziójától is. Sok mindent új­ra kell gondolnunk és sok mindent másképpen kell csinálnunk. Egyre azonban vigyáz­nunk kell: miközben mulasztásainkat, tévedéseinket soroljuk, nem maradhatunk meg a diagnózis szintjén, a kórmegállapításnál. Nem maradhatunk örökké panaszkodó párt. Egyetértve a feladatterv egyik gondolatával, most arra van nagy szükség, hogy me­gyénk párttagsága tudatosan, cselekvően azonosuljon az országos pártértekezlet és

Next

/
Thumbnails
Contents