MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

- 17 - A5S Meg szeretném mondani, mert a gyakorlati tapasztalat során rendkívül sok esetben találkoztam az elmúlt hetekben és hónapokban vele, nem azonosulok azokkal, akik ma divatból - és azt a szót aláhúznám - a szocializmusról túllihegő, rögtönzött értékítéletet alakítanak ki és kiállítják a szocializmus végbizonyítványát. Nem vagyok hajlandó elfogadni. Azokat meg egyenesen elítélem és nem tisztelem, akiknek a véleménye mindig a divatoktól és a széljárástól függ, akik véleményüket és meggyőződésükat a divatnak megfelelően napról-napra igyekeznek változtatni, akiknek jelleme és gerince hamar elferdül, vagy megrokkan. Azt hiszem teljesen világos, amit én ezzel ki akarok fejezni. Felmerül a kérdés, hogy mi, akik itt vagyunk, mikor járunk a helyes és elvi úton, mi az, amit nekünk követni kell. Bennem ez így fogalmazódott meg. Lehet, hogy ezen megint lehet vitatkozni. Szerintem ma az jár helyes és elvi úton, aki támogatja a megújulási programot, aki a tegnapi szilárd meggyőződését öszsze tudja kapcsolni a ma és a holnap szükséges változtatásának az igényével. Azt hiszem, hogy ez egy iránytű lehet. Rendkívül irritál engem és személy szerint bánt is, hogy lépten-nyomon találkozni ma - sajnos a párton belül is -, akik álarcot öltenek, akik kivárásra rendezkednek be, vagy akik tudatosan vagy tudatlanul összetévesztik a reform retorikát a reform cselekvéssel. Hallatlan nagy veszélyt látok én a párttagság sorain belül. Mondják az elvtársak, nincs kapaszkodó. Igen, elismerem, sok mindenben nincs kapaszkodó. Rendkívül vitatott ma az egypárt-rendszer, vagy a többpártrendszer. Elvtársak, elvi álláspontom: én szigorúan tartom magam a nemrég lezajlott országos pártértekezlet állásfoglalásához, amely azt mondta, hogy az egypártrendszert tartja ma Magyarországon szükségesnek és megoldhatónak. Ez is a véleményem, amikor kifejezem,hogy azonosulok a felszólalóval, aki ezt érintette. Ehhez viszont az szükséges, hogy a magyar szocialista pártnak működőképessé kell válni, egységet kell teremteni, mert különben anarchia üti fel a fejét. Azt is hozzá szeretném tenni tisztelt pártbizottság, és vallom, hogy ha egypárt-rendszeren belül dolgozunk mi Magyarországon, akkor a társadalmi pluralizmus szükségességét is el tudom képzelni számtalan ok miatt. Hadd ne szóljak erről. Többen felvetették itt a Központi Bizottsággal kapcsolatos elképzeléseket, felelősséget. Hadd mondjak erről néhány gondolatot. Meggyőződésem, ma a felső vezetésben van egy bizonytalanság (majd rólunk is elmondom a véleményt). A pártértekezlet szelleme fönn is megrekedt. Rendkívül nehezíti a párttagság eligazodását, a kapaszkodók keresését a központi vezetők sokszor egymásnak ellentmondó megnyilatkozásai, hiányzik részükről az egyértelmű, világos állásfoglalás és orientálás. Egy sor kérdésben nincs pontosan meghatározott, kiérlelt irányvonal, amelyen az elkövetkezőkben a párttagságnak haladni kell. Fő kérdésekre gondolok, nem mellékdolgokra. Mit eredményez ez a párttagság körében? Szerintem azt eredményezi, hogy a párttagságnak a bizalma és az a kevés hite is, amelyet az országos pártértekezlet megpróbált helyreállítani, egyre inkább csappan, a párttagságon belül megindul a találgatások széles köre, kialakítanak magukban az országos vezetőkről értékítéletet, fölfedezni vélnek vezetésen belüli csoportosulásokat, a vezetők neveit összekötik bizonyos eseményekkel, és ebből levonnak különböző rendű-rangú értékítéleteket, ami vagy helyes vagy nem helyes. Nem csak a párton belül, de azt hiszem a közéletben is, egy nagyfokú radikalizálődást fedezek fel. Ezt fedezi fel a párttagság is, és a széles közvélemény is. Mit mondanak erre a párttagok? Azt mondják, hogy erre a radikalizálódási folyamatra a központi szervek nem figyelnek oda, vagy ha odafigyelnek, akkor csak úgy, hogy fokról-fokra engedményeket tesznek. Lehet, hogy ezzel a megállapítással megint lehet vitatkozni, de a párttagságnak ez a hangulata, világosan, egyértelműen. Itt és most szeretném a testület előtt teljes felelősséggel kiejelenteni - Tolnai elvtárs utalt más aspektusból erre a dologra -, hogy mi a felsőbb szervek felé küldött jelzéseinkben a megye párttagságának a hangulatát mindig a leghűbben, a legnyersebben, a tényeken alapulóan tüntettük fel, semmit nem kozmetikáztunk, és azt hiszem nem egyszer az átlagnál talán szenvedélyesebbek is voltunk. Azt hiszem ez tény, ezen vitatkozni nem lehet. Erről bármikor bárki meggyőződhet, ha átlapozza azokat a jelentéseket, észrevételeket, javaslatokat, amelyeket akár írásban, akár szóban a központ felé tettünk.