MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

- 18 />3J Magunk dolgairól, a megyéről. Elfogadom a bizottság jelentését, és érzem ebben személy szerint a magam felelősségét is, hogy a pártértekezlet utáni megújulással járó útkeresésben sajnos megtorpantunk. Mi okozta a megtorpanásunkat? Hogy teljesen világosan, tisztán lássa a pártbizottság, nem fölmentés a mi részünkről. Rendkívül sokkolt bennünket az események sokoldalúsága, újszerűsége. Egy sor dolgot még magunkban sem tudtunk elhelyezni, nem hogy ezt közvetíteni tudtuk volna. A párttagságnál tapasztalt rendkívül szélsőséges és sokszínű megnyilvánulás . Nem nagyon tudtunk vele mit kezdeni. Nem tudtunk mit kezdeni azzal a felelősséggel, ami itt is elhangzott, hogy vajon mi, megyei testületi tagok, vagy éppen tisztségviselők a múltért, a jelenért mennyiben vagyunk felelősek. Szeretném itt egy mondat erejéig a tisztelt pártbizottságnak megfogalmazni: sok mindenért felelősséget érzek személy szerint mint testületi tag, mint tisztségviselő. Nem érzek azonban felelősséget a gazdaság ilyen irányú leromlásáért, és nem is vagyok hajlandó felelősséget vállalni. Nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni az ország adósságállományának az ilyen értelmű alakulásáért. Hadd ne soroljam tovább. Zavart bennünket, meddig megy el a mi felelősségünk, mi az amit nyugodt szívvel és lelkiismerettel tudunk vállalni és mi az amit nem tudunk vállalni. Az apparátusok - teljesen egyetértek vele - teljesen elbizonytalanodtak, egzisztenciális létüket, jövőjüket látják veszélyeztetve. Számos mást is fel lehetne sorolni, ami ezt a megtorpanást előidézte. Mi a mostani helyzet? Úgy érzem, ezen a megtorpanáson túl vagyunk. Elkezdtünk politizálni, elkezdtünk az emberek közé menni, elkészült ez a rendkívül komoly számvetés. Azt hiszem, ebből le lehet vonni munkánk jövőbeni körvonalait. Testületekről hadd mondjak néhány megjegyzést. A testületek tartalmi munkájában és személyi megújulásában én is hasonlóan fogalmaztam mint Tolnai elvtárs, hogy ezt egy folyamatnak tartom. Máról-holnapra nem lehet megújulni, ezt a munkát folyamatosan kell mindenkinek saját magában eldönteni, értékelni. Utána nekilátni a feladatoknak. Világossá kell tenni a pártbizottság, a végrehajtó bizottság és az apparátus összekuszált viszonyát. Nyugodtan felvetheti valaki, jogosan, hogy erre nem jöttek rá ezelőtt két évvel? Miért nem javították ki? Elvtársak! A felvetés jogos, nem is akarok mentséget keresni. Határozott az a véleményem, hogy a mi testületeink, akárkit nézek személy szerint, összességében de egyénileg is képesek a megújulásra, a politizálásra, képesek az elvi vitának a felvállalására. Egyre inkább képesek az előterjesztett javaslatok gondos mérlegelésére és döntésére. Amit szeretnék a tisztelt testületnek a figyelmébe ajánlani. Nekem meggyőződésem,

1 hogy hosszú ideig a testületeknek együtt kell élni a nézetek folyamatos ütközésének a gondolatával és problémájával, a sokszínű véleménykülönbségekkel, amelyeket valahol egyesíteni kell magunkban és másokban is, az általunk történt elhatározások markáns képviseletével. Ezek olyan alapelvek, ami alól az elkövetkezendő időben (magamat is ideértve) nem bújhatunk ki. Elfogadom és egyetértek azzal, hogy a testületeknek a létszáma ne változzon. Vannak érvek amellett, hogy ez a testületi létszám sokkal kevesebb legyen; lehetnek érvek amellett, hogy több legyen. Azt hiszem, érdemes lenne úgy állást foglalni, hogy maradjon meg a 65 tagú pártbizottsági létszám és maradjon meg a 13 tagú vb létszám. Sokoldalúan felmerült az apparátus helyzete. A megállapításokat, amit a bizottság az apparátusról mondott, elfogadom. A tények azonban egyértelműen és világosan kimondatják velem, hogy korszerűen gondolkodó, jól felkészült, szervezetileg tisztázott apparátusra szükség volt és szükség lesz a jövőben is. Hogy ez a létszám X vagy Y lesz, az teljesen más lapra tartozik. Azt, amit a jelentésben a bizottság javasol, hogy meg kell az apparátusoknak újulni, munkamódszerüket, munkastílusukat, szervezeti felépítésüket új alapokra kell helyezni, el lehet fogadni. A végrehajtó bizottságban felmerült egy gondolat, hogy ezt ne az apparátus végezze el, hanem egy bizottság, amely körvonalazza ennek az apparátusnak a jövőbeni felépítését, rövid határidőn belül. Közhangulatról nem kívánok szólni. Teljesen egyetértek, amit a jelentés erről szólt. Felmerül mindenkiben, hogyan kezeljük ezeket a jelenségeket. Véleményem szerint ezt egy folyamatnak kell felfogni. Azt is megkockáztatom, hogy ez a folyamat, ha a gazdasági helyzet nem változik, lehet hogy rosszabbodó folyamat lesz.