MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

- 12 Mihalics Veronika elvtársnő, pb-tag Valamennyiünket egyszerre nyomaszt és egyszerre izgat és felemel az a felelősség, amiben ma itt ezen az ülésen részünk van. Ezt az izgalmat valószínű, hogy rajtam is lehet érezni. Én azt tudom mondani, az érzékelem, s az a véleményem, hogy helyesen döntöttünk a múlt alkalommal, amikor ezt az ideiglenes munkabizottságot elindítottuk útjára. Egy rendkívül hasznos, jó hangulatú, jó légkörű, egymás véleményét is formáló, alakító, ugyanakkor számtalan kérdést a dolgok rendje szerint nyitvahagyó beszélgetésben volt személy szerint is részem, és most amikor az összegzést meghallottam arra figyeltem, hogy vajon benne van-e minden amit én elmondtam. Benne találtam nagyon sok gondolatot, és örültem azoknak is, amelyek nekem nem jutottak eszembe, mert így tartom teljesnek a mi pártbizottságunk gondolkodását, így teljesebbnek a képet. Azt gondolom, hogy helyesen és nagyon korrektül tárta elénk Dévényi Zoltán elvtárs a tapasztalatokat, orientálva egy picit a fontos kérdésekre, ugyanakkor a munkabizottság nem lépte túl a hatáskörét, tehát igyekezett nem direkt módon állást foglalni, és egyáltalán nem lezárni dolgokat. Én ezt nagyon nagy érdemének tartom az elhangzott előterjesztésnek. Nyilván nem lehetett itt mindent előadni, idő és más egyéb dolgok miatt, de nagyon sok tapasztalata jöhetett össze a munkabizottságnak, részletkérdésekben, ötletekben, amelyeket a jövőben elő kell venni. Szeretném azt javasolni, hogy a munkabizottságnak az itt el nem hangzott tapasztalatait ne tegyük be régi jó szokásainknak megfelelően a fiókba, hanem vagy ez a munkabizottság, vagy több munkabizottság, vagy a párt különböző testületei hasznosítsák. Ezt a beszélgetés-sorozatot nem szabad abbahagyni, demokratizálni kell ezt a folyamatot. Mert lám-lám bennünk mennyi gondolat halmozódott fel, mennyi jó ötlet, mennyi feszültség is, hát akkor mennyi lehet a Somogy megyei párttagok egészében. Folytatni kell ezt a folyamatot úgy, hogy a beszélgetéssorozat közben a megyei pártbizottságunk nem egyszerűen csak irányító szerepet vállaljon, hanem alakuljon, persze egyik napról a másikra ez úgy gondolom nem megy, politikai műhellyé, irányító, orientáló, cselekvésre mozgósító, szellemi közösséget vitában kiérlelő, mozgósító erejű politikai műhellyé ez elkövetkezendő időszakban. Azt gondolom, hogy egy ilyen típusú irányító testületként kell nekünk megjelenni a következő napokban már. Arról szeretnék a továbbiakban szólni, hogy milyen folyamatok zajlottak az elmúlt hónapokban fejünkben és itt a megyében is. Sokan, és nagyon vártuk a pártértekezletet, amely többünk számára is fantasztikus élményt nyújtott. Aztán megnyugodtunk, megtettük kötelességünket, és egyszerre volt jelen a pártértekezlet után a lelkünkben és a gondolkodásunkban, az enyémben is, a megnyugvás, a lendület, a bizalom, a bizakodás. Aztán ez fokozatosan kopott bennünk, mert azt mondtuk, hogy nem változott semmi. És lassan azt érzékeltük a nyár közepe, dereka óta, hogy inkább egy elkeseredés, egy csüggedtség, bizonytalanság, egy távlatvesztés, egy bizalmatlanság vesz erőt rajtunk, ami az illúzióink szétfoszlásával is járt. Mert hát nem épült több lakás, és nem nőtt a fizetésünk, nem lett több hús a boltban, mert csikorognak a dolgok, amikre egyébként föltettük a kezünket a pártértekezleten. Nagyon őszinte aggódás is jelen van bennünk, ami helyenként mély riadalommal is párosul, olyannyira, hogy ez egy ilyen lefegyverző magatartást is eredményezhet, egy ilyen "veszélyes helyzet, vonjuk össze sorainkat" típusú gondolat, amely az egységet, a pártegységet, a demokrácia ellentéteként fogja föl. Aztán az is bennünk van mostanra már szerintem, miután fájnak ezek a reformok, és úgy tűnik, hogy nem lehet egy rohammal bevenni a várat, hogy nem kell reform, nem kell kapkodni olyan nagyon, elegek csak a reformocskák, legyünk mi óvatosak. Most ezekkel szemben vagy ezek mellett legalább ilyen fontosnak tartom a további munkánk szempontjából, további politizálásunk szempontjából, hogy az elmúlt hónapokban nemcsak az ilyen típusú érzések vettek erőt rajtunk, vagy voltak bennünk, hanem az a felismerés is, hogy a mai helyzet nagyon nagyon hosszú évek, évtizedek szisztematikus, sziszifuszi, nagyon sok áldozatot követelő, nagyon