MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

alapján nincs szükség megyei pártértekezlet összehívására. Viszont ha ennél tovább megyek és figyelembe veszem az országban és itt a megyében kialakult politikai szituációt, a párttagság, az állampolgárok romló hangulatát, közérzetét, amelyben kedvező fordulatra rövid időn belül nem is számíthatunk, továbbá a párttagság többségének várakozását, akkor már nem ilyen egyértelmű a fenti válaszom. Hajlok afelé, hogy komplexen az összkörülményeket mérlegelve nem helyesebb-e feltenni a kérdést. Most, ma politikailag mi a legcélszerűbb megoldás és mi szolgálja legjobban az ügyünket? A városi pártbizottság ülése óta, amelyen úgy döntöttünk, hogy nem kell városi pártértekezlet, az azóta eltelt időszak tapasztalatairól szeretnék szólni. Döntésünk, hogy nem hívunk össze városi pártértekezletet, sok pártszervezetben a párttagság körében nem tetszést, meg nem értést váltott ki. Kommunista kollektívák mondják taggyűléseken, és írják az információs jelentéseikben: milyen alapon döntheti el ezt a városi pártbizottság önmaga, miért nem a párttagság szava és akarata a döntő? Igen komolyan el kell ezen gondolkodnunk. Az az igazság, hogy ilyen esetekre a szervezeti szabályzat nem ad egyértelmű eligazítást. Nem is szól lényegében erről. Nekünk kell és nekünk is szabad erre válaszolni. Én a pártdemokrácia, a párttagság akaratának érvényesítése felé hajlok, éppen ezért javasolni is fogom a városi pártbizottságnak, hogy ne vegye véglegesnek az álláspontját, amit kialakított. Mai ülésünk témája saját dolgunk. Szinte biztosra veszem, hogy politikai kérdések is erőteljesen felvetődnek. Én ezt természetesnek fogom fel. A sok-sok téma közül egyet szeretnék röviden kiemelni és vele foglalkozni - saját tapasztalatom, a városi pártmozgalómban szerzett tapasztalatom alapján. Mint ahogy mondtam, a közhangulat, a közérzet újra rossz és romló, a pártértekezlet bizakodást kiváltó hatása átmenetinek bizonyult, újra a hétköznapok kemény valósága hat emberekre, párttagokra. A csökkenő reálbérek, nehezedő életkörülmények, az adó, a gazdaság, a termelés zavarai és így tovább. Föltehető a kérdés, hogy várható volt-e ez. Szerintem, aki realista az azt válaszolja, hogy igen. Akit ez meglepett, az nem az ország tényleges helyzetéből indult ki és ítélt. Az a tapasztalatom, hogy sem a társadalom, sem a párttagság többségének a helyzettudata, azaz hogy a magyarországi szocializmus kritikus gazdasági, társadalmi helyzetben van, és a kilábalás gyötrelmesen nehéz lesz, és nem is lehetséges rövid távon további társadalmi áldozatvállalás nélkül, nem kielégítő. Az országos pártértekezletnek rendkívül nagy a jelentősége, de nem abban, hogy változtatni tudott a romló reálfolyamatokon, hanem abban, hogy a lehetőségét teremtette meg egy radikális folyamatnak, amely segíti a gazdasági reformfolyamatot a szocialista piacgazdálkodás kialakításában. Ezt a modellváltást önmagában sem könnyű megértenünk. Már szó volt róla, szenvedélyes viták zajlanak a párttagság soraiban a szocializmusról, hol tartunk, az árutermelés hatásai, az ideológiai munka összefüggései, a párt vezető szerepének felfogása, értelmezése, a múltunkhoz való viszony, nem akarom sorolni. Tehát önmagában ez az intézményi váltás, ez a modellváltás rendkívül komoly vitát vált ki a párttagság soraiban. És mindehhez, tehát ehhez a politikai, elméleti zavarokhoz társul a gazdaság súlyos gondja, amit mindenki naponta tapasztal, és még az is, hogy hogyan jutottunk ide, kik a felelősek ezért. Mert ez a vita szerintem a párttagság körében nem zárult le, taggyűléseken most is fölvetik a párttagok és várják a választ. S éppen itt látok egy igen súlyos problémát, hibát a párt részéről, azt, hogy ennek a megértetése, megmagyarázása, elfogadtatása érdekében nem folyik az országban jól átgondolt, összehangolt, összefogott tömegpolitikai munka. Sok a zavaró, illúziókeltő szöveg, a fecsegés, a felületes megközelítés, az erkölcsi prédikáció, a célirányos és megalapozott elképzelések, a konkrét tettek, sarkalló elgondolások helyett. És a legfájdalmasabbnak azt tartom, hogy a párton belül, a párttagság meggyőződéséért, kételyeinek eloszlatásáért sem intenzív a munkánk. Hogy párton belül nincs reális helyzettudat, és tetemes a megválaszolásra váró kérdés. A legsürgetőbb teendőnek ezt érzem, mert ma ha a pártban a főbb kérdésekben nem leszünk képesek kialakítani, megteremteni az egységet, elkerülhetetlenül az anarchia, a párt szétesése és