MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1984

57. ő. e. 1984. február 29. (2-71. o.) - 1. A szakszervezeti mozgalom helyzete és pártirányításának tapasztalatai a megyében, valamint a további feladatok a központi bizottság 1983. október 12-i állásfoglalása alapján. Jelentés: 5-12 - Szóbeli kiegészítés: 20-29

'2P ^T - . - 2£ Fontos, hogy az anyag további feldolgozása során az alapelvek tiszta végigvitele mellett az értékelő rész is, de különösen a feladatokat tartalmazó "Állásfoglalások" még tovább konkretizálódjanak, figyelembe véve a mozgalom egyes szintjeit /mint pl. a megyei, vállalati, intézményi, vagy közvetlen munkahelyi szervek/. Emellett feltétlenül figyelembe kell vennünk a legfontosabb ágazati sajátosságokat is. Egyetért azzal az igénnyel, hogy mind az SZMT, mind megyebizottságok a különböző dolgozó rétegek érdekeit mélyebben tárják fel, pontosabban fogalmazzák meg és főleg az eddigieknél eredményesebben képviseljék és védjék meg. Ez teljesen egybevág a szakszervezeti mozgalom rétegpolitikai törekvéseivel éppúgy, mint érdekvédelmi törekvéseivel. Főleg a szakmáknál jelenleg elég intenzív ez a munka, sok konkrét ismeret felhalmozódott. Ezt még tovább fejlesztve a tapasztalatok jobban hasznosíthatók. Az SZMTnek is szélesíteni kell ezirányu tevékenységét. Kéri a pártbizottság segítségét abban, hogy e tevékenységük iránti fogadókészség elsősorban a pártszerveknél ugyancsak megfeleljen a jelentésben megfogalmazott követelményeknek. Fontos a bátorítás a nyitottságra, szelektivitásra. Csak megerősíteni tudja a jelentésnek azokat a megállapításait, hogy a szakszervezeti mozgalomban a megyében is a gazdálkodást, termelést segítő tevékenység mindinkább hangsúlyt kap. Mind szélesebb körben megértik a dolgozók, hogy minden mást megelőző alapvető érdekünk a gazdasági talpon maradásunk. Tenniakarás, vagy nemegyszer sajnos tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése fűti egyre szenvedélyesebbé a kritikát is. Mégis elég széles körben az a vélemény, hogy fórumainkon a gazdálkodási kérdések iránt passzivitás és érdektelenség tapasztalható és gyakran csak az elosztási kérdéseket kiséri figyelem. Kétségtelen, tapasztalható ilyen jelenség, nem jó, hogy van, ezért sem lekicsinylöleg, de dramatizálva sem szabad róla gondolkodnunk. Ezen a helyzeten, ahol ez fennáll, csak úgy szabad változtatni, hogy a bér, a munkaruha, az üzemi étkeztetés, a munkaidő, munkavédelem stb. iránti figyelem ne csökkenjen, hiszen abban vannak a legalapvetőbb törvényes jogosítványai az alapszervezeteknek. Ugyanakkor az eredményes gazdálkodáshoz fűződő érdekekkel szembeni esetenkénti passzivitás okaival és az érdektelenség leküzdésével nagyon komolyan és konkrétan kell foglalkoznunk. A passzivitást kiváltó körülményekből a jelentés is jónéhányra rámutat. Tapasztalatai szerint azonban ez a kör ennél tágabb és azok okai mindhárom oldalon előfordulnak. Leggyakrabban a gazdasági vezetésben, ott, ahol a gazdálkodás kérdéseit valójában csak a tájékoztatás szándékával viszik a fórumok elé, választható alternatívák nincsenek, előterjesztéseik nem eléggé közérthetőek, jónéhányszor tapasztalható, hogy az alapkérdéseket megkerülik, ezeket szűk körben döntik el, néha nehezen hámozható ki, hogy tulajdonképpen miről is kérnek véleményt, az utolsó pillanatban mennek ki anyagok, kapkodás van, stb. Csupán a maguk eszközeivel ezen változtatni nem tudnak. Abban mindenesetre következetesebbnek kell lenniük, hogy gazdasági partnereiktől csak megfelelően kidolgozott anyagokat fogadjanak el, megfelelő határozatokat, és a hibákat nyíltan birálják. Különösen a megyei szakszervezeti szervek segíthetnek ebben az eddigieknél is többet. A pártszervek gyakorlatában a fő probléma, hogy a gazdaság párirányításában kialakult mechanizmusával. Ennek két következménye van. Esetenként az üzemi pártszervek döntenek olyan kérdésekben, amelyekben az üzemi demokrácia fórumain kellene. Ezekután ott már nincs mién vitatkozni, a problémák tehát nem ott jönnek felszínre, hanem munka közben, munka helyett köszönnek vissza. A másik az, hogy a kommunisták nincsenek kellően felkészítve a tömegpolitikai munkára. Elbürokratizálódunk, és azt hisszük, hogy ha valamire határozatot hozunk, akkor az már meg is van oldva, ahelyett, hogy a szakszervezeteket, a bizalmi csoportokat, az üzemi demokrácia fórumait tekintenénk az egyik döntő harci területnek a dolgozók megnyeréséért. Sokat töprengett azon, hogy az utóbbi mondatok