MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1983

54. ő. e. 1983. február 16. (2-105. o.) - 1. Az állami oktatás helyzete, javaslat az időszerű és a távlati feladatokra a központi bizottság 1982. április 7-i állásfoglalása alapján. Jelentés: 5-23 - Szóbeli kiegészítés: 31-43

lesztósi program, a településhálózatot sokszor drasztikusan érő behatások, igaz, hogy megfelelő országos, de sokszor hiányzó, vagy aznapista, adhoc elképzelésekre épülő helyi művelődéspolitikai koncepció alapján, vagy ezek hiján, nem párosultak mindig a művelődési intézményhálózat, vagy az iskolahálózat körültekintő fejlesztésével. Indulási helyzetünk nagyjából hasonló Zala és Fejér megyével, igaz, hogy ott gazdasági körülményeket, esetenként szerencsésebb vezetést is párhuzamba állitva sajátunkkal, érzékelhetjük azt a fáziskésést, mely egy gazdasági szempontból konjukturális időszak kedvezőbb lehetőségeit veszitette el a fel nem használt, vagy rosszul felhasznált forint formájában. Ez a folyamat áthúzódik az 1970-es évek első felére is. A jelentós is utal arra, hogy bizony fáziskéséssel indult meg a megyében az oktatási intézményhálózat korszerű, tudományos megalapozottságú fejlesztési programjának a kidolgozása. Ez a kettősen hátrányos helyzet sajátos és sajnálatos ellentmondása, hogy iskolahálózatunk megalakította fejlesztési elképzeléseit az egyre kedvezőtlenebbre forduló gazdasági helyzetben jöttek be a 70-es évek derekára. Ezzel találkozhattunk az iskolakörzetesítések bizonytalanságában, ellentmondásában, és abban, hogy egy széttagolt, viszonylag drága, kisebb hatásfokú gazdaságtalanabb iskolastruktúrával állunk szemben, Ugy véli, a megyei fejlesztési program kimunkálásakor részletes statisztikai adatokkal is illusztrálni lehet és kell, hogy bizonyos gazdasági mutatók nálunk kedvezőtlenül alakultak. A járulékos fejlesztés, a járulékos beruházások differenciált iskolai személyzet, a szakosellátottság, az egyre drágább oktatástechnikai dolgokkal való felszereltség egy széttagolt iskolahálózatban nyilvánvalóan kisebb hatásfokkal, vagy drágábban teremthető meg, üzemeltethető, mint egy optimálisabb szerkezetben. Viszont ebben a helyzetben sem lehet lemondani a céltudatos fejlesztési programról. Az a véleménye, hogy ez a sajátos kényszerhelyzet bizonyos tekintetben akár előnyünkre is fordiható, űavasolja, hogy ésszerű koncentrálással és gazdaságos kihasználással - akár a fejlesztési program egyik lényeges gondolatának tartva -, iskolahálózat helyett művelődési intézményhálózatban gondolkodjunk. Nem a divatos integrációs bűvészmutatványokra, meg nem alapozott, összehangolatlan fejlesztésekre gondol, de meggyőződése szerint a lépéshátrány lépéselőnyre változtatható. Itt találhatunk megoldást az aprófalvas Somogy sajátos művelődési gondjaira is. Megitélóse szerint a kialakult helyzet, az iskola nélküli falu mostanában sokszor történelmi értelemben nosztalgiák forrása. Egy letűnt, valamikor jól funkcionált intézményrendszert sírunk vissza, vagy nem egy esetben úgy tüntetik fel, mintha az iskola eltávozása jelentette volna bizonyos folyamatoknak a felgyorsítását. A másik kérdés munkaterületével is összefügg. 1976-ban megindult az alsófoku oktatási intézményekben az új iskolai dokumentumok, uj tantervek bevezetése. A megye iskolai történetének legradikálisabb változása volt ez, ami úgy ment végbe, hogy nem állt mögötte következetes közoktatási rendszer, felkészültebb felügyelet, a feladatokkal arányos átfogó, szervezett pedagógus továbbképzési rendszer. Hozzáteszi, maga a képzés sem készült fel, minőségi tekintetben is fáziskésésbe került, és a 70-es évek elején kibontakozó együttműködési fejlesztési elgondolások, feltételek hiányában az évtized végére a legkritikusabb időszakra elsorvadt. Klenovics elvtárs is hangsúlyozta ezt az országos rendezést követelő kérdést. Meggyőződése, hogy elsősorban szemléleti irányítási gondjai voltak annak, hogy ez a kérdés, a 72-es párthatározat megállapításai, 10 éven keresztül halasztást, elodázgatást tűrhetett. A rendezést sürgős és