MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1979

43. ő. e. 1979. április 19. (2-160. o.) - 2. Az építő- és építőanyag-ipar, valamint a lakásépítés helyzete, és a továbbfejlesztés feladatai a megyében a központi bizottság 1978. október 12-i határozata alapján. Jelentés: 46-62

11 Legdinamikusabban a mélyópités nyeresége fejlődött és 1978-ban elérte az árbevétel 11-12 százalékát. A magasépitésen belül az. állami és tanácsi építőipar jövedelmezősége alig változott. Árbevétel arányos nyeresége 5-7 százalék között mozog, ami alig több mint az országos átlag fele. A nyereség nemcsak arányaiban, hanem volumenét tekintve is alacsony. Az épitőanyagipar jövedelmezősége megfelel az országos átlagnak. A szövetkezeti szektor árbevétel-arányos nyeresége kedvező,, évente 10-12 százalék. A vállalatok jövedelmezőségének alakulását alapvetően a munkaerő és az eszközök kihasználása, a munkaidővel és az anyagokkal való takarékos gazdálkodás, valamint az üzem és munkaszervezés színvonala határozzák meg. Az élőmunka termelékenysége minden épitoipari szervezetnél kedvezően változott. 1970-őta a magasépítésben közel duplájára, a mélyépitésben valamivel több mint kétszeresére, az épitőanyagiparban pedig két és félszeresére emelkedett. A termelékenység növekedése az átlagosnál gyorsabb volt a tanácsi és lassúbb a szövetkezeti szektorban. A főbb ágazatok és vállalatok között az eszközök kihasználásában is nagy eltérések alakultak ki. A magasépitő szervezetek állóeszközeinek állománya az elmúlt nyolc évben megháromszorozódott, teljesítményük azonban még kétszeresére sem emelkedett. Összességében tehát eszközhatékonyságuk romlott. Az állóeszközökön belül a fontosabb épitoipari gépek kihasználása is csak mérsékelten és vállalatonként erősen differenciáltan 5-19 százalékkal javult. A nyújtott, illetve többmüszakos üzemeltetésben is csak a legutóbbi években történt némi előrelépés. A magasépitéssel ellentétben a mélyépitésben az eszközhatékonyság erőteljes javulása figyelhető meg. A teljesítmények valamennyi ide sorolt szervezetnél gyorsabban nőttek mint az állóeszközök mennyisége. A munkaidő kihasználása általában mérsékelten javuló tendenciát mutat. A törtnapi munkaidő veszteségek aránya 15-20 százalékról 10-15 százalékra csökkent. Az indokoltnál lassúbb az előrehaladás az anyagtakarékosságban is. Gyakran és sok helyen tapasz talhatÓ^azepTte^T^üöyagok~"pazarlása, tárolásának megoldatlansága és a nem kielégítő munkahelyi rend. Az üzem- és munkaszervezés színvonalának növekedése főleg az iparosított építési módszerek kényszerítő hatására következett be, de a szervezettség foka az eredmények ellenére általában alacsony. Ennek oka, hogy még a nagyobb építőipari szervezetek sem készítenek részletes technológiai és termelésszervezési programokat. Kevés helyen alkalmazzák a korszerű szervezési