MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1979

43. ő. e. 1979. április 19. (2-160. o.) - 2. Az építő- és építőanyag-ipar, valamint a lakásépítés helyzete, és a továbbfejlesztés feladatai a megyében a központi bizottság 1978. október 12-i határozata alapján. Jelentés: 46-62

12 módszereket. Nem kielégitő az azonos munkahelyen dolgozó szervezetek tevékenységének összehangolása. A folyamatosabb és szervezettebb munkavégzést esetenként a nem kielégitő anyag és eszközellátás is hátráltatja. Az ágazat dolgozóinak keresete, munkakörülményei és szociális ellátása jelentősen javult. Az épitő- és épitőanyagiparban foglalkoztatottak havi átlagbére 1970-óta közel 60 százalékkal emelkedett és 1978-ban elérte a 3500 forintot. Kedvező, hogy különösen 1975-óta a fizikai dolgozók bére az átlagosnál nagyobb ütemben emelkedik. A legdinamikusabb bérnövekedés a magasépitésben és ezen belül is a szövetkezeti szektorban következett be. A keresetek, ágazatok és épitőipari szervezetek közötti szóródása mérséklődött, de még ma is elég jelentős. A bérek az átlagoshoz viszonyitva a mélyépitésben 200^forinttal magasabbak, a téglaiparban és a szövetkezeti épitőiparban viszont 300 forinttal alacsonyabbak. Jelentős fejlődés következett be a dolgozók munkahelyre történő szállitásában. Az épitőipari szervezetek túlnyomó többsége ma már kulturált körülmények között, autóbusszal szállitja dolgozóit. Növekedett a kedvezményes üzemi étkezésben résztvevők száma is, lényegesen javult a munkásszállások szinvonala és befogadóképessége. A SAEV két korszerű munkásszállót épitett. A szociális ellátásban végbement fejlődés nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nagyobb vállalatoknál sikerült a dolgozók létszámát stabilizálni. A beruházási folyamatban résztvevők együttműködésének javításában, elmélyítésében a szükségesnél és a lehetségesnél kisebb előrelépés történt. Ez a minosités különösen a tervezők és kivitelezők közötti, illetve a kivitelezők egymás közötti kapcsolatára vonatkozik. Az érintett szervezetek a lehetőségek feltárása és hasznositása helyett gyakran együttműködés akadályozó tényezők keresésére forditották erőfeszítéseiket. A kivitelezők nem kapcsolódnak be időben, rendszeresen és kellő hatékonysággal a műszaki tervezés folyamatába. A tervezők pedig nem kiserik folyamatosan figyelemmel a különféle létesítmények megvalósítását. Emiatt gyakran indokolatlanul elhúzódnak a köztük lévő viták, nemegyszer sor kerül a tervek átdolgozására és az ópitési idő is lényegesen meghosszabbodik. Mindebben persze a beruházókkal való kapcsolatok elégtelenségének is része van. A kivitelező szervezetek közötti tartós termelési és kooperációs kapcsolatok és egy ésszerűbb munkamegosztás kialakulását elsősorban az önellátásra való törekvés, a bizalom hiánya és a kölcsönös előnyök nem kellő figyelembevétele akadályozza. Egyebek között erre is visszavezethetők a párhuzamos fejlesztések. Tartós termelési együttműködés ezideig csupán a SAEV és a TANEP között a panellakások építésében, valamint a Barcsi TÖVALL kezdeményezésére a délsomogyi épitőipari szervezetekkel bontakozott ki. Az együttműködés alacsony szinvonalat mutatják az indokolatlanul elhúzódó viták.