MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1971

25. ő. e. 1971. december 22. (29-197. o.) - 1. Somogy megye 1971. évi gazdasági helyzete, és javaslat az 1972. évi feladatokra a központi bizottság 1971. december 1-jei határozata alapján. Szóbeli előterjesztés: 31-63 - Határozati javaslat: 64-72

^¥C helyesli azt,, amit mi csinálunk, és "bátran "birál bennünket meglévő fogyatékosságainkért és gyengeségeinkért. Ez olyan bizalom, amely számunkra a jövő feladatainak végrehajtása szempontjából a legfontosabb, erre nekünk a legjobban kell vigyázni és magatartásunkkal, munkastílusunkkal nap mint nap ki kell érdemelni ezt a bizalmat, és jól képviselni azt a politikát, melyet célul tűztünk ki. Hozzászólásomban két kérdéssel szeretnék foglalkozni; elsősorban a feladatokat végrehajtó, a célokat megvalósitó ember oldaláról. Az egyik az üzemi demokrácia kérdése, illetve annak bizonyos vetületei, a másik az anyagi és erkölcsi ösztönzés, illetve ezek összhangj területeken szerzett tapasztalatok. Az elmúlt években sokat beszéltünk, de beszélünk még ma is az üzemi demokráciáról. Kekem ezzel kapcsolatban az a véleményem - más álláspontokkal ellentétben, - hogy ma már nemcsak beszélünk, hanem a mindennapi élet gyakorlatában egyre többet is teszünk érte. Napjainkban, de az elkövetkező években is egyik fontos politikai kérdésünk lesz ez," mert a munkások elsősorban az. üzemekben érzik és értik, hogy a hatalomnak a részesei. A munkás a munkahelyén kapcsolódik a legerőteljesebben a hatalom nagy és kis kérdéseihez ugy, mint döntő, meghatározó tényező. Elvárja, hogy véleményét meghallgassák, hogy segitségét kérjék, hogy a köz érdekében végzett munkáját megfelelően elismerjék. Sok helyen ez igy is van ma már, ezt igy is értik és igy is alkalmazzák. De sajnos sok helyen még nincs igy. Ezért kell nagy hangsúlyt kapnia annak, hogy a munkás tudja, miért dolgozik, tudja, miért versenyez, hogy világosan lássa azt a feladatot, amelyet teljesítenie kell. Egyáltalán azt lássa, hogy közvetlenül hogyan kapcsolódik osztályának hatalmához és a demokráciához. Ha a munkás ezt nem látja és nem érzi, akkor nem fűti kellő tüz, nem érzi, hogy miért kell dolgozni és nem látja, hogy mi az övé ebben az országban, ebben a megyében. De ezt a gondolatot azt hiszem megfogalmazhatnám ugy is: az üzemi demokráciának a tartalma, a fejJcdés összefügg azzal is, hogy pártszervezeteink, szakszervezeti szerveink, a különböző szintű vezetők egyenrangú partneri viszonya miképpen, hogyan fejlődik meglévő jó elveink alapján. Egynyelven tudunk-e beszélni a feladatok meghatározását és végrehajtását illetően? Azt hiszem, a leglényegesebb ebben a kérdésben az, hogyha munkánk során berki részéről merül fel az akadozás, a nehézség, a rossz szándékot egy esetben sem tételezzük fel. Mindnyájan tudjuk, hogy hát még'a'régi beidegzett gondolkodás, jelentkezik a meg nem értés vagy a kicsinyesség, itt-ott a presatizs, a személyi hatalom kérdése és más egyéb. Sok esetben, sok helyen nem merik a meglévő problémákat a munkások és a szövetkezeti parasztság előtt ismertetni. Vannak, igaz kis számmal, akik lebecsülik, lenézik a munkást, nem hisznek abban, hogy van értelme a munkásokat is beavatni gondjainkban, és a segítségüket kérni. Ilyen okok miatt van az, hogy országunk gazdasági helyzetét és eredményét sok esetben jobban ismerik munkásaink, mint saját vállalataik helyzetét és problémáit. A mi társadataunkban az egyén kiteljesedő életének egyik legjellegzetesebb formája az