MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1971

23. ő. e. 1971. május 14. (114-220. o.) - 1. Az egyesült termelőszövetkezetek helyzete, fejlesztésük feladatai.. Jelentés: 117-151

*b4 ,2>>; kor azt tapasztaltam, hogy a jelenlegi főkönyvelők között - nem akarok általánositani, csak ötöt ismertem a közeli egy-két-három évben elég behatóan - kétfajta tipusú fő könyvelő van. Az egyik, amelyik csak a számvitellel fog lalkozik. Leül az Íróasztala mellé, a számokon túl nem lát, de ezt nagyon pontosan megcsinálja. Nem nyújt segitséget a vezetésnek, nem ad elemzést, nem ad konkrét adatokat. A Nemzeti Bank igazgatója is arról szólt, hogy a döntéshez megalapozott elemzés, adatok kellenek a szakvezetésnek,elnöknek , agronómusnak egyaránt. A másik tipus nem foglalkozik az irodával, csak üzletel. Azért idéztem ezt, mert egyre nő a melléküzemi tevékenység, és sajnos néha a magyar szóból csak az első rész marad meg, az üzem elmarad és a mellékből mellékes tevékenység lesz. A főkönyvelő nem szól a problémákról, mert nem érez érdekből sem, de a szakmai hiányosságok miatt sem elég bátorságot hozzá. Nem általánosítok, én csak azokról beszélek, ahol bajok voltak, hiszen az elvtársak tudják, hogy miről van szó. Az iparban azt igazolta az élet, hogy a főkönyvelőkből az elmúlt 1015 év alatt, aki közgazdaságilag alkalmas volt, gazdasági igazgató lett, sőt gazdasági vezérigazgató helyettes. Aki a számvitelhez ragaszkodott szorosan, számviteli osztályvezető lett. Mi van viszont a tsz-ekben? Adva van a főkönyvelő, és akkor egy nagy ür. A beosztott munkatársaktól általában nem tud olyan segitséget kapni, hogy ő az elemzéssel, az értékeléssel, közgazdasági szemlélettel foglalkozzék.Ezért a javaslatom az, hogy már most vizsgáljuk meg: egyrészt hogyan lehetne jogilag is alábástyázni jobban a főkönyvelőket. Olyasmire is gondolhatnánk, ne értsék félre, hogy a jogtanácsos intézkedéseit - jogilag az elnökhöz tartozik a főkönyvelő ellenjegyzése nélkül, aminek gazdasági kihatása van, ne hozhassa meg. A főkönyvelői mulasztásokból sok esetben olyan közvetlen károk /mégha népgazdasági szinten nem is kár, de büntető kamat, stb. jelentkezik/ érik a tsz tagságot, amelyekről nem is tud. Határidők elmulasztása, rossz adatszolgáltatás, rossz hiteligénylés, rengeteg olyan összeg sújtja a tsz-eket, amire nem volna szükség. A másik része pedig az, hogy a főkönyvelők mellett, akik alkalmasak közgazdasági szemléletre, mindegy, hogy minek nevezzük, számviteli vezetőnek vagy főkönyvelő helyettesnek, legyen egy olyan ember, aki önállóan elvégzi és kézben tartja az egész számvitelt, megfelelő adatokat ad. Befejezésül csak két, részben szubjektiv megjegyzést: változatlanul áll az a tétel, ami az anyagban nagyon részletesen benne van, hogy a vezetőinket politikailag is meg kell erősiteni, és talán több mint 10 esztendős esti egyetemi hallgatói, oktatói mivoltomból hadd javasoljam, még akkor is, ha vannak objektiv nehézségek, minél több tsztag kerüljön az esti egyetemre, a három éves tagozatra. Ha valahol el lehet tekinteni az előképzettségtől, az ő esetükben a legindokoltabb. Aki hajlandó vállalni és megfelelő szorgalommal csinálja, állitom tapasztalatból, hogy nemcsak az ismeretek szükséges szintjét szerzi meg, hanem igen magabiztossá válik, a munkájában is megerősödik, még a fi-