MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1957

1. ő. e. 1957. szeptember 13. (2-42. o.) - 1. Somogy megye mezőgazdaságának helyzete, fejlődésének iránya, különös tekintettel a termelőszövetkezeti mozgalomra. Jelentés: 3-15

-5/lével, a mezőgazdaság jövője szempontjából. A szegényparasztság számára mind gazdaságilag, mind politikailag a lehető legnagyobb jsegítséget kell adni. Ennek a rétegnek szerepét különösen növelni Ikell falun a falu vezetésében, a mozgalmi munkában^is. Ugyancsak (számottevő réteg a középparasztság is és megnyeréséről nem lehet ] lemondani egy percre sem, mivel helye és szerepe a falun^nagyon ^jelentős, különösen az árutermelést illetően. Ez a kategória már képes arra, hogy beruházásokat eszközöljön saját gazdaságának fejilesstése érdekében és ezáltal is növelje árutermelését, a mezőgazdasági termékek hozamát, A kuláksáe kategóriája, ha a számokat /jnézzük, nem számottevő, de a múltból megmaradt gazdasági és poli/Jtikai befolyása még jelcnőts. Ezért a szegény- és közópparasztság J fokozottabb segitése és támogatása mellett a-kulákság befolyásának visszaszorítását kell alapvető célként szemelőtt tartani. Az itt ismertetett adatok, amelyek Somogy megyében a birtokviszonyokat jellemzik, azt mutatják, hogy a kispareellás gazdaságok a megye területéből túlságosan nagyarányban részesednek. Ez a kialakult helyzet ellentétes azzal a világméretű fejlődéssel, amely a koncentrálódás felé megy. Bebizonyított tény az, hogy a kisparcellás gazdaságok nem képesek az állandó bővített újratermelésre, s igy gazdaságukat nem képesek megfelelően fejleszteni, mert pl. amíg a világ mezőgazdasága és ezen belül a hazai viszonyok között, ha ugyan kismértékben is, de a szocialista nagyüzemek létesítése, azok termelési színvonala előrehaladott állapotban van, addig a mi kisparaszti gazdaságaink túlnyomó többsége - a műtrágya felhasználásától eltekintve - a régi módon, kisüzemi eszközökkel gazdálkodik. Ez az egyik magyarázata annak, hogy megyénkben is a terméshozamok alacsonyabbak, mint azt a talaj és éghajlati, stb. viszonyaink lehetővé tennék. Mivel a kisparaszti gazdaságokra jellemző, hogy főleg önellátásra rendelkeznek be, igy érthetően ná• luk kisebb az árutermelés is. I-íind ezekből Somogy megyében is azt a végkövetkeztetést kell levonnunk, hogy történelmi szükségszerűség a mezőgazdaság szocialisto átszervezése, mert ez az egyéni parasztgazdaságok érdeke csakúgy, mint az egész népgazdaságé. Somogyban is a történelem teszi fel a parasztok előtt'az útválasztás kérdését. Ezt kell szemelőtt tartani a párt, és államigazgatási vezetőknek és az ott dolgozóknak is. Az előző megállapításból következik agy másik fontos tényező, amivel a^megye mezőgazdasági helyzete és fejlődésének iránya vizsgálatánál feltétlen számolnunk kell. Ez pedig a népsűrűség. íj Somogyban a megye erősen mezőgazdasági jellegénél fogva 1935-ben Íja lakosság 76.3 $-a volt mezőgazdasági foglalkozásu, Ez a szám ul949-bcn az ossz lakosság 68 '£-ára csökkent. /Orszá~os arány 4-9, ^Csehszlovákiában 28, NDK-ban 2o, Hollandiában 12 %J Megyénkben egy kh szántóra o.7 fő lakos jut, országosan pedig több mint egy fő. Az 1949 évi népszámlálás adatai szerint a mezőgazdasági keresők és kereső családtagok száma 123.4-34- fő. Ezt egybevetve a megye szántóterületével, egy főre 4.4- kh szántóterület jut. Ez a mezőgazdasági lakosaágra jutó rész. líindez felveti azt a kérdést, hogy a sűrű mezőgazdasági lakosság foglalkoztatását hogyan oldjuk meg. Ugyanis, ha figyelembe vesszük eddigi termelési módszereinket, kalászost termeltünk kb. fjo fo-on

} szálastakarmányt kb. 12-14 %-ban, az egy főre jutó 4.4 kh-ból csak 1.5 kh. jutott kapások termelésére, ami egyrészt a növénytermelés rossz szorke./.