MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1985

7. ő. e. 1985. március 9-10. (2-383. o.)

78 kialakult építészeti értékeit, amelyek vannak. Az nem megy, hogy mindent ledózerolunk, aztón most feípitjük azokat a házakat, amelyekkel majd újra vitatkozni kezdünk, hogy vajon a panelházakból mi lesz itt nem is olyan hosszú idő után, hogy az mennyire emberi, mennyire az ember igényeihez van szabva. Sok itt a tennivaló, és ez mind-mind bizonyos anyagi előnnyel járhat a társadalom számára. A gazdasági helyzetről még hadd mondjak valamit, sokat beszélünk arról, hogy az extenziv fejlesztés végére értünk, az intenziv szakaszratértünk át. Én ugy látom, hogy erről még sokat kell nekünk beszélni egymás között is, mire megértjük mi az az intenziv szakasz. A lényegit abban tudnám összefoglalni, hogy ugy nem lehet dolgozni,ahogy eddig dolgoztunk. Nemcsak ugy jelenti ez az intenziv szakaa t, hogy most talán jobb munkaszervezéssel, hanem jobb gazdálkodással nekünk elő kell segiteni, hogy a termékeinknek a versenyképességét a külső piacon ténylegesen biztosítani tudjuk. Vannak ilyen termékeink, vannak eredményeink is, a fő bajunk az: aki ilyen eredményeket ért el, az nem látia ennek különbösebb hasznát vagy nem látta eddig hasznát. Aki pedig kevésbé eredményesen dolgozik, az nem érezte ennek a hátrányait. Most majd ezzel az uj gazdaságirányítással akarjuk elérni, amit nem tudtunk eddig, a sok agitáció és úgymond, adminisztratív utón elérni, hogy a jó vállalatok fejlődjenek, a rosszak csökkentsék a ráfizetéses termékek gyártását. Majd talán most ez a folyamat elindul és ez újra növelné gazdaságunk versenyképességét a világpiacon. Itt említést tettek a munka szerinti elosztás elvéről. Majd a kongresszusi határozatban bent lesz és a következő ötéves tervben határozottabb lépéseket teszünk a munka szerinti elosztás érdekében. Nem a jövedelmek differenciált elosztásában, mert ezt is félre tettük, vagy nem értettük meg. Sikerült ugyanis a bérrendszerünkben annyira egyenlősíteni, nivellálni, hogy nem volt nagyon érdemes ugy igazából feszegetni az erőt azoknak, akik többre voltak képesek. Itt valami változás már az idén van, tovább akarunk menni, de meg kell mondani, hogy önmagunkon is erőszakot kell elkövetni. A társadalomba olyan mélyen beivódott ez az egyenlősdi, vannak akik nem akarják megérteni, hogyan lehet megengedni, hogy valaki annyit keressen, és ebbe, amikor sokallják, nem mindig az ügyeskedéssel szerzett kereseteket kifogásolják csak - amit én sem tartok járhatónak -, hanem azt, hogy ha valaki tényleg a többletmunkájával ér el magasabb keresetet. Itt emiitette azt hiszem Boros elvtárs, a vállalati gazdasági munkaközösségekről, hogy ott dolgoznak, többet teljesítenek, többet keresnek, de a vállalati gazdasági munkaközösségekben sem dolgozik több, mint az összdolgozóiíc 8-10 százaléka. No most, akik nincsenek ott bent, mert ahogy hallottuk a felszólalásokban, nem vesznek be mindenkit maguk közé, a legjobbak társulnak, dolgoznak, és a munkájukkal egyenes arányban keresik meg azt a pénzt, még akkor is, ha talán itt-ott magasabb,mint amennyi járna, de ebben is - amint ismerik - az idén már bizonyos fékeket léptettünk be: kicsit magasabb adó a vállalatnál, aztán ezek a munkaközösségek is fizetnek adót, vagy többet mint eddig. A lényeg az, hogy azonos föltételeket kellene teremteni, és én itt nem is az olyan differenciálásra vagy teljesítménynövelésre gondolok, amit mondjuk mesterségesen kellene táplálni, hanem az olyan esélyegyenlőségek megteremtését, amikor mindenki azonos esélyekkel indulhat, hogy ha jobban dolgozik, magasabb jövedelemre tehet szert, mint amazok, akik ezt kevésbé tudják csinálni. Ezt kell nekünk megteremteni, és ha ezt megteremtjük, esküszöm arra, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint amennyit eddig csináltunk.