MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1985

7. ő. e. 1985. március 9-10. (2-383. o.) - 1. A megyei pártbizottság beszámolója a XII. kongresszus óta végzett munkáról, állásfoglalás a kongresszusi irányelvekről. Szóbeli kiegészítés: 121-136 - Beszámoló: 236-296

ték, hogy a társadalmi szervek érdekegyeztető tevékenysége nem elég hatékony. A szocializmusról alkotott kép egyre jobban kötődik a valósághoz; az emberek döntő többsége meggyőződéssel ragaszkodik a szocialista társadalomhoz. A közfelfogás követte, érzékelte a fejlődés ellentmondásait, eredményeit, gondjait. Tapasztaltunk ideológiai konzervativizmust, újtól való félelmet is. A társadalmi élet új jelenségei esetenként eszmei zavart, magatartásbeli bizonytalanságot váltottak ki. Rendszerünk előnyeinek, értékeinek megléte intenzívebben foglalkoztatta a közvéleményt, alapvető igényként és vívmányként tartva számon a biztonságot. Az emberek nagy többsége elfogadja, hogy a szocializmust építő társadalom a szocialista tulajdonon, a munkán alapszik; a munkához való viszony alapkérdés. Egyes rétegekben viszont az ügyeskedők, a nyerészkedők típusa vált példává. Nem erősödött kellőképpen a közéleti szerepvállalás tekintélye. A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, a történelmi múlt kérdéseiben igényesebbé vált a közgondolkodás. Nehezebb feltételek között érvényesült a nemzetköziség, a szolidaritás eszméje. A Szovjetunióhoz, a szocialista közösséghez fűződő kapcsolatainkat meghatározónak tartják. Élen jártak e gondolat elmélyítésében a pártszervek és -szervezetek, valamint az MSZBT-tagcsoportok. A közvélemény helyeselte, hogy a párt a szocializmus építése során fokozott figyelmet fordított a nemzeti sajátosságokra. A szülőföldhöz való ragaszkodás, a hazaszeretet érzése összefügg a dolgozók meggyőződésével: lakóhelyük, környezetük fejlődéséért érdemes tenni, áldozatot vállalni. Része van ebben a történelmi hagyományok következetesebb feltárásának is. Tömegpolitikai munka Az agitáció középpontjában a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységének erősítése, a meggyőzés, a mozgósítás állt. Eredményesebben terjesztettük a marxista-leninista világnézetet, bár e munka színvonala egyenetlenségeket mutat. Az agitáció fokozta az aktivitást, segített a döntések előkészítésében, elfogadtatásában, jobban figyelembe vette az emberi tényezőket. Elterjedt a kisebb közösségekkel folytatott véleménycsere. Hatékonyabb lett az agitátorok, a politikai vitakörvezetők tájékoztatása. Az agitátorok többsége felkészültebb, az érvelés azonban nem mindig volt meggyőző, nem tanúskodott kellő határozottságról, kiállásról. A közéleti fórumokon — a pártnapokon, aktívákon, taggyűléseken, vitakörökön, csoportos beszélgetéseken - növekedett a párttagok és a pártonkivüliek aktivitása. Fokozódott az emberekben a gondok, a nehézségek gyorsabb megoldásának igénye. Feszültség mutatkozott a megújulást, a kibontakozást képviselők és a „kívülálló szemlélők" között. Politikai mondanivalónk hitelességének erősítésében nagyobb szerepet kaptak a különböző rendezvények, ünnepségek, megemlékezések. Ezek hatásfoka, agitatív ereje nőtt, a formaságok, a szervezés és az előkészítés hiányosságai azonban jogos kritikát váltottak ki. Növekedett az igény a rendezvények tartalmasabbá tétele, a nemzeti és a nemzetközi ünnepségek értelmi 21