MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1980

6. ő. e. 1980. március 8-9. (2-301. o.) - 1. A megyei pártbizottság beszámolója a XI. kongresszus óta végzett munkáról, állásfoglalás a kongresszusi irányelvekről. Szóbeli kiegészítés: 6-19 - Beszámoló: 158-215

A növények termésátlagai — évenként és növényrajtánktiu eiterö mctékben - emelkedtek. A búza és a kukorica átlagtermése 20-22, a burgonyáé 35, a napraforgóé 84 százalékkal haladta meg az előző tervidőszakét. A zöldségfélék, a cukorrépa és a takarmánynövények hektáronkénti hozama is növekedett, de az előirányzatot nem érte el. Elmaradt a rétek, a legelők és melléktermékek kellő hasznosítása. Kiterjedt az iparszerű termelés, erőteljesebbé vált a szakosodás folyamata. Az 1975. évi 15 százalékai szemben 1979-ben a szántóterület 48 százalékán termeltek rendszerszerűén. A nagyüzemi cukorrépa- és napraforgó-terület 56, a búza- és kukoricaterület 70, a burgonyaterület 84 százalékán folyt iparszerű termelés. A növénytermesztés szerkezetében különösen a tervidőszak második felében tapasztalható változás. Ettől kezdve gyorsult meg a tájkörzeti termelésre alapozott, a termőhelyi adottságoknak megfelelőbb termelési szerkezet kialakítása. A napraforgó és a repce területe gyorsabban, a kertészeti növényeké lassabban növekedett. Valamelyest csökkent a gabonafélék vetésterülete. Az átmeneti értékesítési nehézségek kedvezőtlenül hatottak a burgonya termesztésére. A racionális földhasználat eredményeként a termőterület egy százalékkal növekedett. Komplexebbé vált a meliorációs munka. A talajok rendszeres tápanyag-vizsgálatai következtében mérséklődött a műtrágyafelhasználás. A szőlő- és gyümölcstermelés megfelelt a tájkörzeti adottságoknak. Az állami gazdaságok integrálásával mindkét ágazatban szervezettebbé vált a telepítés, a termelés, az értékesítés és a feldolgozás. A szőlő területe 28 százalékkal nőtt. Az elöregedett, korszerűtlen gyümölcsösökből 490 hektárnyit kiselejteztek. Pótlásuk folyamatban van. Az állattenyésztésben főként a sertés-, a legutóbbi két évben pedig a juhtenyésztés fejlődött számottevően. A szarvasmarhák száma nem nőtt jelentősebben, de kedvező, hogy megkezdődött a tájegységi adottságokhoz igazodó tej- és hústermelő állomány szakosított tenyésztése. A háztáji gazdaságokban mérséklődött a szarvasmarhák számának csökkenése. Bővült a társulásokban részt vevő gazdaságok száma. A tejtermelő állomány 25 százaléka van rendszerben. A tájkörzetnek megfelelően létrejöttek az egyhasznú húsmarha és juh tenyésztését integráló társulások. Vállalattá alakult a KA-TEJ, a KA-HÚS és a KA-HYB társulás. Az állattenyésztés hozamai szektoronként és állatfajonként eltérőek. A szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyésztés szaporulati mutatói szerény mértékben javultak. A fajlagos tejtermelés négy év alatt másfélszeresére nőtt, és 1979-ben az állami gazdaságokban elérte a 4150, a tsz-ekben a 2750 litert. Az állategészségügy helyzete kedvezően változott. Sikerült megszüntetni a tébécét és növelni a fertőző betegségektől mentes állattartó telepek számát. Az elhullás mértéke csökkent, de még így is nagy. A területi koncentráció folyamata lelassult. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok száma nem változott. Az együttműködések és a kooperációk létrehozása csak a tervidőszak második felében lendült föl. A termelés és a fejlesztés összehangolására, az eszközök racionálisabb felhasználására kialakulóban vannak a tájkörzeti termelésre alapozott gazdasági kiskörzetek. 9