MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1980

6. ő. e. 1980. március 8-9. (2-301. o.) - 1. A megyei pártbizottság beszámolója a XI. kongresszus óta végzett munkáról, állásfoglalás a kongresszusi irányelvekről. Szóbeli kiegészítés: 6-19 - Beszámoló: 158-215

Jel biztonságra törekedtek, s a beruházókkal szemben nemegyszer irreális igényeket támasztottak. Magatartásuk mögött sok taktikai elem húzódott meg. A kivitelezők közötti együttműködés a kelleténél lassabban fejlődött. A tartós termelési és kooperációs kapcsolatok megteremtését, a munkamegosztás ésszerűsítését, az önellátásra való törekvést néha a bizalom hiánya, a kölcsönös előnyök figyelmen kívül hagyása akadályozta. Gondot okozott a generálelvtől való eltérés, a szerződések megszegése és az előírt ütem lassítása. Mező- és erdőgazdaság A mezőgazdaság fejlődésének fő iránya és jellege összhangban van a célokkal. Termelése az előző tervidőszak átlagához képest 13-14 százalékkal emelkedett. A nagyüzemek 23-24 százalékkal termeltek többet. A növénytermelés és az állattenyésztés mérsékeltebben fejlődött, az alaptevékenységen kívüli termelés értéke viszont több mint a kétszeresére nőtt. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelése a korábbi tervciklus szintjén maradt. Az állami gazdaságok a termelés, a nyereség és a beruházás növelésében túlteljesítették időarányos tervüket. Adottságaiknak megfelelően, sikeresen gazdálkodtak. Az állattenyésztésben - főleg a sertéshús-és a tejtermelésben kiemelkedő, a növénytermesztésben szerényebb eredményeket értek el. Anyagi forrásaik zömét az állattartás, a szőlő- és gyümölcstelepítés, valamint a feldolgozás fejlesztésére használták fel. Közreműködtek az iparszerű termelési rendszerek és gazdasági együttműködések szervezésében. Eszközeik kihasználásának foka, szervezettségük és jövedelmezőségük mértéke eltérő. A termelőszövetkezetek fejlődése, gazdálkodásának színvonala tovább differenciálódott. Egy részük az állami gazdaságokkal azonosan fejlődött, csaknem egyharmaduk tartós gazdálkodási és pénzügyi nehézségekkel küzd. A termelőszövetkezetek elsősorban a növénytermesztésben értek el eredményeket, állattenyésztésük fejlesztése elmaradt a kívánalmaktól. A központilag támogatott, kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek száma 46-ról 33-ra csökkent. Gazdálkodásuk színvonala általában emelkedett, egy részük helyzete — a vezetés megerősödése és a szerkezetváltozás eredményeként — javult. A nagyüzemek mellett továbbra is fontosak a háztáji és kisegítő gazdaságok, ugyanis ezek adják a mezőgazdasági termelés 31 százalékát. Növekedett árutermelésük aránya. A közös gazdaságok vásárolják föl és értékesítik termékeiket. Megszűnt a háztáji termelést akadályozó káros szemlélet és gyakorlat. A nagyüzemek és az áfész-ek hatékonyabban szervezték a háztáji és kisegítő gazdaságok munkáját. Javult az eszköz-, a vetőmag- és a takarmányellátás, viszont nem volt kielégítő a kisgép- és szerszámforgalmazás. A favagyonnal való gazdálkodás valamennyi szektorban javult. Tervszerűen haladt a fakitermelés, az erdőfelújítás és -telepítés. A SEFAG növelte elsődleges feldolgozó kapacitását, bővítette a félkész és a késztermékek gyártását. A kevésbé értékes fafajok felhasználására több kezdeményezés is született, azonban csak egy részük valósult meg. (Pl. a fa tartószerkezet.) A kitermelt fa feldolgozási aránya még nem kielégítő. 8