Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság iratai 1870-1918 (Kaposvár-Rijeka, 2011)

Előszó

és a raktárakban lévő iratokat is felmértük. Crnkovic úr ekkor egy kéréssel fordult hozzán: ne az eredetileg tervezett kormányzósági iratok rendezésével kezdjük a munkát, hanem ezzel a fonddal. Megtekintve az iratokat, és látva ezek rendezetlenségét, a horvát kollégák szakmai véleményét magunk is megalapozottnak tartottuk.

A Fiumei Magyar—Horvát Királyi Tengerészeti Hatóság (1870-1918) a döntően magyar, de jelentős mennyiségű olasz, valamint német nyelvű iratai 2000 őszén kerültek át a mostani őrzési helyükre. Kiss Dezső, Kardos Kálmán, Lakos Ágnes, Szita László és Szekeres József a rijekai levéltárban készített korábbi hungaricajelentésében említés tett arról, hogy Tengerészeti Hatóság irataiba is belenézett. Az iratok zöme akkor még a régi városháza padlásán lévő levéltári raktárban voltak.

Munkánk - a hungarikakutatást is tekintve — egyértelműen új típusú volt. Az 1989 előtti gyakorlat szerint a magyar levéltárosok kétoldalú államközi egyezmények keretein belül utaztak kutatni az egyes országok levéltáraiba. Az előre kijelölt fondok jegyzékelése — általában folyamatosan - történt, s ez akár több évig is eltartott. Ezt a munkát elkezdte egy kolléga, majd a rákövetkező esztendőben folytatta egy másik, aztán bejezte egy harmadik, negyedik... így az adott forrásegyüttes értékelésében számos eltérés adódhatott. Nem beszélve arról, hogy senkinek sem lett teljes rálátása az anyag egészére. A somogyi levéltáros team munkája már két levéltár együttműködésén alapult, alapszik. Mi - és ez jelentős tartalmi eltérés magyarországi kollégáink korábbi tevékenységétől — egy klasszikus levéltári rendező munkát végeztünk el. Eredetileg úgy terveztük, hogy szokásos raktári jegyzékkel látjuk el a fondot. Nos, ami végül is kikerekedett e munkából tulajdonképpen egy „köztes” műfaj lett a raktári jegyzék és a repertórium között. Mivel az irategyüttes lényegesen rendezetlenebb mutatkozott az előzetes várakozásunkhoz képest, sok esetben darabszintű rendezést kívánt meg az anyag. Ennek köszönhetően meglehetős alapossággal forgattuk át valamennyi alapszámot. Már a munkánk elején egyértelművé vált számunkra, hogy a tapasztalt, történeti információkban rendkívül gazdag tartalomra kötelességünk felhívni mind a magyar, mind pedig a horvát kollégáink figyelmét. Ezért minden olyan alapszám, illetve tétel tárgyát feljegyeztük, ami a megítélésünk szerint történeti értékű adatot tartalmaz. Természetesen ez a magyarázata annak, hogy a jegyzékünk fent említett „alapszám/tétel tárgya” rovatai közül több is üresen maradt. (Segítendő a későbbi kutatókat, voltunk annyira következetlenek, hogy néhány esetben jelezzük azokat a nagy tömeg megmaradt iratokat is, amely átforgatása — feltehetően — felesleges időpazarlást eredményezne.) A jegyzékünkbe nemcsak a forrásértéke miatt fontos aktákat vettük fel, hanem minden olyan alapszámot is, amely valamilyen mellékletet tartalmaz, még akkor is felvettük, ha az alapirat tartalma azt egyébként nem tette volna szakmailag indokolttá. így — a legjobb tu6