Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)
Bősze Sándor: Adatok a háborús hátország történetéhez -Somogy 1941-1945-
december 5-20. között rendkívül heves harcok folytak, különösen Nagybajom, Marcali, Mesztegnyő, valamint Balatonmária-fürdő térségében, 28 ' az 57. hadsereg előrenyomulása 6-tól kezdve azonban a német ellenállás növekedésével párhuzamosan lelassult. Tolbuchin december 9-én kénytelen volt kiadni a parancsot, hogy a szovjet erők az elért frontokon rendezkedjenek be védelemre. 28 A németek fellélegeztek, mert a nagykanizsai olajvidéket egyelőre nem fenyegette közvetlen veszély. A frontvonal (Balatonkeresztúr, Balatonújlak, Kéthely, Marcali, Nagyszakácsi, Nagybajom, Kutas, Szabás, Nagykorpád, Lábod, Rinyaszentkirály, Babócsa) márciusig szinte változatlan maradt. A németek 1945 március elejére egy olyan nagy ellentámadást terveztek, mellyel három helyen kívántak csapást mérni a Vörös Hadseregre. A főcsapás a Balaton és Velencei-tó közti szakasztól indult a Duna irányába. A másik irány a Dráva jobb partján húzódott, a harmadik pedig Kaposvár felé mutatott. 287 A március 6-án hajnalban indult támadás kezdetén hatalmas erők álltak szemben egymással. A németek délen, tehát a Dráva mellett és Nagybajomból kezdték a végül is 10 napig tartó offenzívájukat, melynek során Marcali és Csömend körül igen véres harcok bontakoztak ki. Az ide-oda csoportosítások árán is csak a Marcali-Nagyatád közti szakaszon tudtak a német csapatok kisebb területfoglalást elérni. A támadás azonban március 23-án elakadt. Az elkövetkező néhány nyugodt nap alatt Tolbuchin a március 16-án kezdődött ellentámadás főcsapásirányát továbbvive, Veszprém-Pápa-Sümeg-Jánosháza felé mozgott. A Somogyban harcoló 2. német páncélos hadsereget ezáltal a bekerítés veszélye fenyegette. A megyében az 57. hadsereg és az 1. Bolgár Hadsereg 29-én lendült támadásba, a 27. szovjet hadsereg zalai előrenyomulása következtében válságos helyzetbe került németeket kiszorították Nagybajomból. A szovjet ellentámadás tovább folytatódott, és március 31-én a harcok befejeződtek Somogy megyében. 288 A megye 1945 tavaszán szinte a teljes pusztulás képét mutatta. Sok férfi még katonaként harcolt vagy valahol hadifogolytáborban várta a szabadulást. A koncentrációs táborokba Somogyból elhurcoltak sem tértek még haza. A frontvonalak mentén elpusztult falvakon kívül, 5 járásban további 93 falu és 65 puszta várta, hogy lakóik hazatérjenek. 289 A hiányzó élet mellett az űrt még a hadseregek mozgásával - függetlenül azok nemzetiségétől, világnézetétől, s az amúgy szigorú katonai büntetőtörvényektől - sajnálatos módon mindig együttjáró rekvirálások, fosztogatások és pusztítások is növelték, A bevonuló németek egyéni fosztogatásait megtiltó parancsát Hans von Greiffenberg gyalogsági tábornok 1944. május 20-án volt kénytelen kiadni. 290 A Kaposváron illetékes helyőrség parancsnoka azonban katonái számára meghagyta a lehetőséget az ingó magántulajdonok elszállítására és az ingatlanok „kiigénylésére", s a németek éltek is az alkalommal. 291 „Különösen a zsidók gettóba terelése idején. A balatonbogiári csendőrparancsnok mesélte el, hogy a községben időző és tartózkodó német SS-csapatok tagjai minden felhatalmazás kérése nélkül zsidó lakásokba, üzlethelyiségekbe bemennek és bútordarabokat, fehérneműt és élelmicikkeket szállítanak el. Említett több esetet, ahonnan már több értékes holmit vittek el. A német katonák elharapozódott kihágásai miatt szükségessé vált, hogy az illetékes táborparancsnok szigorító intézkedéseket vezessen be. A 298. számú táborparancsnokság ezt a gyakorlatban a magyar és a német katonai, illetve polgári „közbiztonsági szervek" együttműködésével javasolta végrehajtani. 293 A katonaság gyors visszavonulása és a polgári menekültek nagy tömege azonban csak fokozta a zűrzavart, s a rendet egyre nehezebben lehetett fenntartani. December 18-19-én a németek a front közelségét is kihasználva - előre elkészített jegyzék alapján - rabolták el a kéthelyi Hunyady-kastély műkincseit. 29 ' A visszavonuláskor ürítették ki a gyékényesi Eutura raktárait és a csurgói bőrgyárat is. A korabeli összeírások szerint a németek 48 községben követtek el atrocitásokat és pusztításokat. 29 ' A be- illetve az átvonuló szovjet, bolgár és jugoszláv hadseregek kihágásairól, rekvirálásairól és katonáik erőszakos cselekedeteiről a Füzes-tanulmány részletesen ír. Mivel
