Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Bősze Sándor: Adatok a háborús hátország történetéhez -Somogy 1941-1945-

s csak 61 (54,7%) dolgozott.'

1 Ezekből egyébként 30, ekkor a Vörös Hadsereg és a Bolgár Hadsereg számára termelt.

72 A Margit-vonalon és az annak közelében fekvő települések között olyan fontos ipartelepekkel rendelkező és a fronttól sokat szenvedett nagyközségek voltak, mint Marcali, Nagyatád, Csurgó, Gyékényes és Barcs. Persze nemcsak ezek a települések, hanem a még viszonylag távolabb lévők, így például Kaposvár is nap mint nap érezték a hadihelyzet változásait: ,A kézművesiparosok helyzete kétségbeejtően rossz. Ennek legfőbb oka az, hogy a front a városunktól nyugatra megmerevedett, így

7 Kaposvár városa voltaképp ma is hadszíntér. Ennek következtében cipészeinket, szabóinkat, asztalosainkat majdnem kivétel nélkül, igen sok más iparágűzőt pedig szép számban veszi igénybe naponként, sőt heteken át az orosz katonai parancsnokság. Ezenkívül közmunkára is elviszik iparosainkat, az ez alól való felmentés ügyében is hiába járt el a testület vezetősége - jelentette 1945. január 23-án a Kaposvár és Vidéke Ipartestület.'

3 Az elpusztult gyárak és kézművesműhelyek egy jelentős része a harci cselekmények során ment tönkre, s ahogy a Marcali Járási Ipartestület írta: még a szerszámok is elvesztek.

74 Az ipari üzemek egy jelentős részét a visszavonuló németek leszerelték (lábodi keményítőgyár, a kaposvári Helios Konzervgyár, a zákányi konzervgyár, az alsoki Faáru- és Rostagyár Rt., zákányi szeszfőzde, nagybajomi kisiparosok műhelyei stb.) vagy - jobbára a téglagyárakat (pl. a csurgói járásban) - felrobbantották.

0 Az ipari létesítmények, illetve ezek berendezéseinek egy másik, számottevő részét pedig a szovjet hadsereg szállította el (pl. Lengyeltóti, Öreglak, Szentbalázs, Somogygeszti). 6 A kötetben szereplő Füzes-tanulmány azonban bővebben hoz példát az utóbbi esetekről. Magyarország és Németország kereskedelmi kapcsolataiban 1933 után, az erőteljesen növekvő magyar kivitelen belül, az ország mezőgazdasági terményfeleslege játszotta a legfontosabb szerepet. E kereskedelmi lehetőség - a német igények miatt - az intenzívebb agrárkultúrák növekedését is eredményezte.

7 A háború kitörését követően az állami beavatkozás agrárszférára történő kiterjesztésének egyik módja a termelés struktúrájának szabályozása volt. Törekedve arra, hogy a mezőgazdasági termékek mind nagyobb hányada álljon az állam rendelkezésére, 1940-től kezdve rendeleti úton fokozatosan bővítették a zárolt termények körét, melyek lefoglalása az 1942-ben bevezetett ún. Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszer által tovább fokozódott, mert a kvótákat a föld aranykorona-értéke után vetették ki. Mindezzel együtt a különféle mezőgazdasági értékesítő központok megszervezésével is növelték az állami beavatkozást. A mezőgazdasági kormányzat még a szántóföldeken folyó termelésbe is beleszólt,

78 méghozzá oly mértékben, hogy 1943-ban példának okáért - a miniszter külön rendeletben írta elő a közös és községi legelőkön tavasszal, a kihajtás előtt elvégzendő takarítást.

79 A kétségtelenül több - gondolva a 15 hitbizományra - feudális vonást is őrző somogyi mezőgazdaság, a maga torz termelési struktúrájával

80 a magyar külkereskedelmet és a hadigazdálkodást kihasználva, kedvezőbb helyzetbe került, mint a megye ipara. Ennek a mezőgazdasági konjunktúrának is megvoltak - természetesen - a saját korlátai: maga a termelési szerkezet, a beszolgáltatási rendszer, a mind krónikusabbá váló munkaerőhiány és nyersanyaghiány stb. A rendszeresen készült beszámolók, jelesül az alispáni évnegyedes jelentések, a Somogyvármegyei Gazdasági Felügyelőség havi értekezleteinek jegyzőkönyvei és a Magyar Élet Pártjának megyei titkárai által havonta végrehajtott vidéki pártlátogatásaikor készült hangulatjelentések

81 sokáig kifejezetten stabilnak ítélték a megye mezőgazdaságát. A háborús konjunktúra általában kedvezett a földbirtokkal rendelkező és a városi piac számára, valamint a hadimegrendelésekre termelő falusi lakosságnak. Megnőtt a földvásárlások, igaz, ezzel együtt a földeladások száma is. Az agrártermékek árainak emelkedésével az