Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Bősze Sándor: Adatok a háborús hátország történetéhez -Somogy 1941-1945-

kielégítő közszállítások kínálkoztak? A helyi önkormányzatok pedig saját pénzügyi lehetőségeik által meghatározott módon nyújtottak segítséget. A megyeszékhely például községi villamosítási akciója,'

8 az útburkolási vagy járdaépítési munkák során végzett csatornázások révén biztosított megrendeléseket.

59 A háború közeledtével, 1943-tól kezdtek az építőiparnak munkát adva - a légoltalmi óvóhelyek hálózatának kiépítéséhez.

60 A munkaerőhiány az uradalmakban is lehetővé tette néhány iparos foglalkoztatását.

61 A munkateremtés eszköze volt az is, ha egy-egy hadi vagy polgári ellátás szempontjából létfontosságú ipartelepet (pl. malmot) sikerült tulajdonosának hadiüzemmé nyilváníttatni.

62 A hadiüzemek létrehozását azonban sokan nem szerencseként élték meg. 1944-ben például a bombatámadások utáni károk helyreállítására a helyi közigazgatási szervek iparos munkaközösséget szerveztek, amelyek egyébként zsidókat már nem alkalmazhattak. Az ilyen munkákban résztvevő kisiparosokat nem lehetett hadimunkára behívni, s mindezen túl tevékenységüket - papíron - szabadon folytathatták, de állandóan készenlétben kellett lenniük, órabérüket és rezsikulcsukat pedig kötelezően állapították meg. A munkájukhoz azonban a szükséges nyersanyagokat megkapták. Aki viszont első felszólításra nem lépett be a munkaközösségekbe, azt mint munkást hadiüzembe küldhették.

63 Az Ipartestületek Országos Központjának adott éves ipartestületi jelentések egyik, 1939-től visszatérő eleme volt - a munkabérek, a nyersanyagárak és a rezsikulcsok függvényében - a hatósági árak betartásának kérdése is. A hadigazdaságra való átállás folyamatában, a növekvő szabályozási és ellenőrző mechanizmus kialakításában az állam 1938-tól kezdődően rendeletek sorával ruházta át az ármegállapítási és árfelügyeleti, tehát az árellenőrzési hatáskört a közellátási miniszterre, aki ebből - szintén rendeletekben meghatározott feltételek mellett - feladatokat és jogokat adhatott át a megyei főispánoknak, illetve alispánoknak, valamint a főszolgabíróknak és a törvényhatósági jogú városok polgármestereinek. Az egyre növekvő munkaerő- és nyersanyaghiány miatt mind aprólékosabb, s - az iparos beszámolók szerint - mind betarthatatlanabb rendelkezések láttak napvilágot

65 A kisiparosok, különösen azok, akik közszállításokban vettek részt, gyakran panaszolták azokat a nehézségeket, melyeket az ipari kalkulációkban - például a gyakori áremelkedések miatt - az időközi többletkiadások okoztak. Itt egész pontosan arról volt szó, hogy amikor egy iparos valamely munkára vagy közszállításra versenytárgyalási ajánlatát beadta, abban, az akkor éppen érvényben lévő anyag- és munkabérárakat vehette alapul, így az elnyert munka elvégzése alatt bekövetkezett áremelkedések azonban súlyos károkat jelentettek a vállalkozónak. Az 1939. évi ÍV. törvénycikk, az ún. második zsidótörvény nemcsak jelentős számú kisiparost érintett saját személyében, hanem az egyes szakmákat is sújtotta. A törvény elfogadása után ugyanis rövidesen megjelent annak az ipargyakorlást szabályozó végrehajtási utasítása is,

6 amely 696-ra szorította le a zsidók számára kiadott, illetve kiadható iparengedélyek számát. A zsidóknak a közszállítások 1939-1940-ben 20,1941-1942-ben 10, 1943-ban pedig szintén csak 6%-át lehetett odaítélni. Miután ezekben és a későbbiekben folyamatosan megjelent, további diszkriminatív intézkedéseket tartalmazó rendeletekben

67 sokan a konkurencia mérséklését és a zár alá vett üzletek, raktárak alapanyag-ellátó lehetőségét látták, a rendeleteket végrehajtották,

68 s a hátramaradt ipartestületi irattárak tanúsága szerint a nem zsidó tagok közül nyíltan senki(!) sem vállalt szolidaritást az érintett iparostársaikkal. A zsidókat sújtó korlátozó intézkedésekkel párhuzamosan többször is összeírták a diszkriminációval sújtott iparosokat.

69 Ezekből az összeírásokból kiszámítható, hogy Kaposváron nyilvántartott ipari és kereskedelmi cégek majd 30%-a esett a zsidótörvény hatálya alá.

70 A front 1944. december l-jén érte el a megye határát, s ettől kezdve Somogy területén négy hónapon keresztül dúlt a háború, amely az ipar egészére nézve (is) katasztrofális hatásokkal járt. 1945 tavaszán számba vett 119 ipari üzemből 58 (45,3%) megsemmisült,