Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

ban álltak, továbbá azokat a magyar katonákat, akik bizonyítottan nép- és jogellenes cselekményeket, vagy tömeggyilkosságokat követtek el." Közölte a lap azt is, hogy a hazabocsátásokat néhány napon belül megkezdik. Arról is tudósított, hogy a közlemény elhangzásának napján több mint ezer szabadon bocsátott hadifogoly utazott át Kaposváron, közülük mintegy hetven a városba és környékére meg is érkezett. Sokan a Kaukázusból és az Uraiból. Olyanok, akik még a tél folyamán, tehát nem a fegyverletétel után estek hadifogságba. A magyarországi fogolytáborok feloszlatása is megkezdődött, a bajai táboré be is fejeződött. A cikkből az optimizmus sugárzik, melyet a politikai pártok is osztottak. A Nemzeti Parasztpárt felhívására megállapodtak abban, hogy a hadifoglyok ellátásának az irányítását és az állandó szolgálatokat a Demokratikus Nőszövetség végzi. A határozat szerint minden párt biztosít a munkához bizonyos számú férfi és női munkaerőt, akik megkülönböztető jelzésül „Hadifogoly-szolgálat" feliratú karszalagot fognak viselni.

1,1 A hadifoglyok fogadásából kivette a részét a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom is. Kint voltak minden érkező szerelvénynél és szeretetcsomagokat, hűsítő italokat, fröccsöt kínáltak a hazatérőknek. A járásokban élelmiszert gyűjtöttek számukra.

152 Augusztus utolsó napján hálaadó díszfelvonulással ünnepelték a kaposváriak a Kossuth téren a hazatérő hadifoglyokat. Együtt éltették őket Sztálin generalisszimusszal, akinek nagylelkűségét a város polgármestere külön is kiemelte. Az ünnep „nagyszerűségét" tovább emelte a szovjet városparancsnok beszéde, aki a hazatérés idejét pontosította. Az szerinte a békeszerződés megkötése előtt meg fog történni. Az ünnepély után a tömeg felvonult a szovjet hősi emlékműhöz, majd a magyar hősök emlékoszlopához és mindkettőt megkoszorúzta.

153 A hét vasárnapján, szeptember 2-án népünnepélyt rendeztek a sportpályán, ahol egy fogságból visszatért hadifoglyot is megszólaltattak, aki már a munkás szolidaritásról is beszélt, miközben békét és munkát kívánt. Valamiféle realitás a főispán szavaiból érezhető ki, aki úgy vélekedett, hogy amíg a hadifoglyok legnagyobb része még nem ünnepelhet itt, addig számukra méltóan nem is rendezhetnek ünnepélyt.

154 A hadifogolykérdésről való tömegtájékoztatás a hazatérés időpontjának a pontos közlésén kívül még egy „rejtett hibát" tartalmazott. Mind ez ideig ugyanis szó sem esett a nyoigatra távozottakról, különösen nem a nyugati hadifoglyokról. A nyugatra menekülteket már az első megjelenő cikkben, 1945. szeptember 4-én a nyilasokkal azonos módon kezelték. Most ezeknek a hazaszállításáról ad a lap tájékoztatást. Fogadásuk Kaposváron, közelebbről a pécsi- és a sétatéri iskolában, illetőleg többségüknek a bőszénfai katonai telepen történik.

15

' Ezek a Hazahozatali Kormánybiztosság Kaposvári Kirendeltségének a táborai voltak, melyeket 1947 januárjában, miután a szovjet katonai hatóságok a tüzérlaktanyát visszaadták, összevonták.

11,6 Az, hogy ezek szűrőtáborok, és hogy itt nyugati hadifoglyokat is fogadnak, először csak 1945. október 13-án látott napvilágot. A táborokban zajló események bemutatására írásbeli forrás hiányában egy átélő visszaemlékezésére vagyunk utalva: „Elindult a vonatunk Kaposvárra, ahol a donneri iskolában elszállásoltak bennünket, mondván, hogy ez egy szűrőtábor, itt megvizsgálják a hazaérkezetteket, hogy ki kicsoda. Hol szolgált, mit csinált? Nincs-e háborús, vagy népellenes cselekedet miatt ellene eljárás. Hangsúlyozom, hogy Ágfalván már elég sok embert névszerinti lista alapján leszedtek a vonatról és elvittek. Ha jól emlékszem három, vagy négy napot töltöttem el a szűrőtáborban. Többrendbeli kihallgatás során megkérdezték, hogy miért mentem ki nyugatra. Mondtam, hogy nem vagyok hősi halott alkat! Hogyan értem ezt? úgy, hogy katona voltam, zárt rendben voltam, a katonaszökevényeket felkoncolták. Gondolom ez eléggé köztudott, mert hiszen meghirdették. Igen nagy szemrehányásokat kaptunk, hogy mégsem kellett volna kimenni. Elhagytuk a hazánkat! - meg hasonló dolgokat mondtak. Végül is azért elengedtek. Jórészünket! A probléma ott kezdődött, hogy nem volt vasúti közlekedés, előtte pár nappal leállították. Talán szénhiány miatt, de ezt nem tudom biztosan. 1945 október utolsó napjaiban vagyunk. Az állomáson bóklászunk egy jó barátommal, mikor is egy