Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

vasutas megkérdezi, hová akarunk menni? Mondtuk, hogy Pécsre, de mivel? Nincs közlekedési eszköz! Mutatott egy szerelvényt, oldalfalak nélküli tehervonatot, ez Pécsre megy, szovjet harckocsikat fog szállítani, erre ügyeskedjük fel magunkat valahogy. De nehogy fékező fülkésre menjünk, mert abban orosz katona van! Csak akkor ugorjunk fel, amikor megindult a szerelvény. Tájékoztatása szerint egy, másfél óra múlva el fog indulni. Igaza lett a derék vasutasnak, de nem tudtuk megköszönni neki. El kell még valamit mondanom Kaposvárról. Egészen meghatva gondolok vissza azokra a napokra. Különösebben jó ellátásunk ott nem volt, hanem amit a kaposvári lakosság ott csinált, azt életemben soha elfelejteni nem fogom! Reggel, délben, este sokan-sokan kosarakkal jöttek és hozták az ennivalót a volt hadifoglyoknak, bár az őrség nem vette jó néven és állandóan zavarta őket. Engem például egy gimnáziumi tanár - sajnos a nevét nem tudom - látott el ebéddel és vacsorával. Mindennap odahozta, ugyan oda a kerítéshez, és közölte velem, hogy a hasonló korú fiát látja most bennem."

157 A hadifogolykérdésnek az MKP részéről történő kisajátítása már 1945 novemberében megkezdődött. A párt központi vezetősége utasítására Kaposvárott egy újabb hadifogoly tudakozó irodát állították fel, amelynek most már nyíltan is a Szovjetunióban lévő magyar hadifoglyok felkutatását adták feladatul.

1

'

8 A forrásul használt napilapot, a Somogyvármegyét is kisajátította időközben az MKP, így híradásai még az eddigieknél is egyoldalúbbá váltak. A felkutatások eredményei üzenet formájában sorra megjelentek a lapban.

159 A hazahozatal kérdése azonban mintha hosszú időre elfelejtődött volna, pedig 1946 április elején magyar delegáció járt Moszkvában a béketárgyalásokkal kapcsolatos egyeztetések, közte a hadifogolykérdés megtárgyalása érdekében. Molotov külügyminiszter a tárgyalások során a hazabocsátandók körét az addigi fellengzős nyilatkozatokkal szemben sokkal szűkebben határozta meg. A Szovjetunió kormánya „hajlandó fokozatosan szabadon bocsátani a hadifoglyok közül azokat, akik gyengélkednek, és lehetővé óhajtja tenni a hadifoglyoknak hozzátartozóikkal való levelezését." Nagy Ferenc miniszterelnök szóvá tette, hogy a Vörös Hadsereg egységei számos olyan egyént is foglyul ejtettek és hadifogolyként kezelnek, akik nem voltak katonák. Számukat, akik között nők is voltak, néhány tízezerre tette. Hazabocsátásukat, tekintve hogy nagyrészt teljesen magyar területről származnak és ehhez gazdasági érdek is fűződik, soronkívül kérte megoldani. Molotovnak a kérdés teljesen új volt. Puskin követ itt említette, hogy a kérdésről tárgyalások folynak a magyar kormány és a Szovjetunió budapesti nagykövetsége között. Kérte, hogy a magyar külügyminisztérium nyújtsa át az e kategóriába tartozók jegyzékét. Kijelentette, hogy ilyen jegyzéket mindeddig a követség nem kapott. Gyöngyösi külügyminiszter ehhez hozzáfűzte, hogy a jegyzék átadása állandóan és folyamatosan történk.

160 Az ügynek a szovjetek által történő kétszínű kezelése nyilvánvaló. Egészen más a gyakorlatuk, mint a deklarációjuk. Eközben idehaza az MKP frissen alakult hadifogoly osztálya működésbe lépett. Tájékoztatást adott a hazahozatalhoz és a felkutatáshoz szükséges iratokról, melyeket helyi pártszervei adtak ki a megbízhatóságról és a demokratikus magatartásról, valamint a helyi nemzeti bizottságok arról, hogy az érintett ellen semmiféle népellenes ügy miatt nincs eljárás folyamatba téve. E két igazoláshoz csatolták a kérdőívet, melyet az MKP kaposvári szervezeténél lehetett beszerezni. Somogy vármegye közigazgatási bizottsága 1946. augusztus 12-én tárgyalta, illetve vette tudomásul, hogy ez előző napon a hadifoglyok első csoportja megérkezett Debrecenbe. Érdekes módon minden évben, így most is úgy tárgyalták a kérdést, mint ami éppen akkor indult el. Az előző évek történései mintha nem is léteztek volna. A nagy pátosszal előadott ismertetést követően született határozat a megalázó kiszolgáltatottság jelképe is lehetne: „Somogyvármegye Közigazgatási Bizottsága az elhangzott indítványt egyhangúlag elfogadva a Szovjetuniónak mélységes és szívből jövő háláját fejezi ki azért a jóindulatú támogatásáért, amellyel lehetővé tette a magyar hadifoglyok hazaszállítását és a jóvátételi kedvezmények nyújtását."

1