Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

információt szerezni. Információ szolgáltatására német származású helybeliek is vállalkoztak, mint ahogy ez Somogyszilben is történt, ahol egy gadácsi lakos - nyilván, hogy magát mentse - a kommunista pártba kérte felvételét, egyúttal megnevezte falujának Volksbundtagjait.

121 A somogyvármegyei internálótábor parancsnoksága jelentése szerint 1945. augusztus 24-ig 306 német anyanyelvű személyt internáltak, közülük 201 volt a férfi, 102 a nő, és 3 a 16 éven aluli gyermek.

122 Egy másik nyilvántartás szerint, amelyik ugyanerről a létszámról szól, az internáltak kormegoszlása a következő: 16 éven aluli 3, 16-26 éves 27, 26-36 éves 17, 36-46 éves 59, 46-56 éves 61, 56 felett 37. A nők korcsoportmegoszlását nem adták meg. Az internálás végrehajtása nem volt problémamentes, melynek egy további oka az igazolások elhúzódása mellett az együttélő magyar lakosság kiállása volt a németek mellett. Bonnyán például 1945. október 15-ig a Volksbund vezetőinek az internálása nem történt meg. Október végéig nem hajtották végre az internálást Somogyszilben sem. Gadácson pedig ragaszkodtak az igazoló eljárás előzetes elvégzéséhez, így az inkorrekt adatszerzésnek nem lett következménye. Nem lehet véletlen, hogy a vegyes nemzetiségű lakosság összefogása, mint ahogy azt a későbbiek során is látni fogjuk, éppen itt volt a legerősebb.

123 A Volksbund-tagok munkaszolgálatra történő behívása a megyében még 1946 áprilisának végén is mint folyamatban lévő eljárás jelentkezett. Ez ideig közülük 239 főt vittek el munkára, a többiek nagy része az erre szóló rendeletről vélhetően tudomást szerzett, és előle megszökött.

1

"

1 A földreform során (600/1945. ME sz. rendelet) a Volksbund tagjaitól elkobozták ingatlanaikat. Az elkobzások végrehajtása azonban a hiteles tagnyilvántartás hiánya, és az igazolások elhúzódása miatt több helyen vontatottan haladt. 1945 őszén még mindig az elkobzási-, illetőleg a juttatási javaslatokkal voltak elfoglalva a községi földigénylő bizottságok (KFB). Gadácson a leltározást és az elkobzást egyszerűen nem lehetett végrehajtani, mert a faluba a leltározók nem tudtak bemenni. Az elkobzás végrehajtására érkezők ellen a falu népe összefogott, és fegyveresen kényszerítette őket a távozásra. A helyzet nagyjából Bonnyán is hasonló volt. A magyarság egy része itt is támogatta a németeket, és a leltározók elől minden értéket hozzájuk hordtak össze.

125 Az első országos felmérés idejére, 1945 augusztusára így a megyében csak 803 ingatlant, 6148 kat. hold területtel sikerült elkobozni.

126 Egy újabb felmérés szerint, 1946. május 16-ig a Volksbundtagoktól elkobzott ingatlanok területe a megyében 6340 kat. hold volt.

12 Az Országos Földbirtokrendező Tanács úgy látta, hogy a „sváb lakosságú falvakban alakult földigénylő bizottságok működése nem felel meg a földreformrendelet szellemének. Gyakran a bizottságok már összetételüknél fogva sem tudják feladatukat teljesíteni. Az elmenekült vagy deportált volksbundisták ingatlanait a visszamaradt német ajkú lakosság egymás közt osztja ki s ezzel elvonja a telepítés elől." Felhívta a figyelmet, hogy az e községekben alakult KFB-k működésére fordítson a megye nagyobb figyelmet.

128 A vádak Somogyban nem voltak észlelhetők, így a KFB-k feloszlatásáról és újraalakításáról sincs tudomásunk, szemben a szomszédos Baranya és Tolna megyékben tapasztalhatókkal. A belügyminiszter a Magyar Kommunista Párt Somogy Megyei Bizottsága kezdeményezésére azonnali hatállyal felfüggesztette viszont a „sváb lakosságú községek önkormányzatát". Az MKP kezdeményezését avval indokolta, hogy a németek lakta községekben még mindig a régi, kizárólag svábokból álló képviselő-testületek működnek, holott ezekben a falvakban már több száz telepes is van. Példaként Szentlászló községet hozta fel: ,A község élén reakciós a jegyző és német anyanyelvű elöljáróság van, akik azon dolgoznak, hogy a telepesek dolgozni ne tudjanak, mert mindennemű élelmiszert és vetőmagot a kezükből kivesznek azzal az indokkal, hogy a jóvátételre beszolgáltatják. De ezzel szemben a községben lakó sváb parasztokat a leadásban kímélik. A sváb parasztok két, három disznót is levágtak, és a zsírbeszolgáltatásnál nem szenvedtek annyit, mint a nincstelen telepesek."