Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

A következő községek önkormányzatát függesztették fel: Barcs, Bőszénfa, Kaposfő, Kaposhomok, Kercseliget, Kisberki, Kiskeresztúr, Bonnya, Ecseny, Miklósi, Somogydöröcske, Somogyszil, Szabadi, Somogyhárságy, Mike, Almamellék, Almáskeresztúr, Boldogaszszonyfa, Endrőc, Szentlászló, Szulimán, Vásárosbéc, Nágocs, Torvaj és Zics."

129 A felfüggesztés az érintett községek elöljáróságainak (bíró és az esküdtek) leváltásával járt, és helyükbe az újakat már nem választás, hanem kinevezés útján helyezték be. Az új elöljáróságok tagjai hangsúlyozottan olyan személyek lehettek, akik kellő garanciát nyújtottak a küszöbönálló kitelepítések és a termelés folytonosságának a végrehajtására. Tervezték a községi alkalmazottak felmentését, illetve áthelyezését is. A községekben az önkormányzat felfüggesztése néhány helyen a németeket védve ellenvéleményt váltott ki. Zicsen a „színtiszta magyar érzelmű" lakosság, és a demokratikus pártok megdöbbenve értesültek arról, hogy az önkormányzatot megkérdezésük nélkül felfüggesztették. Közismert tény, írták, hogy Zics község lakossága - részbeni német származása dacára - évtizedekkel ezelőtt teljesen elmagyarosodott. Semmiféle pángermán agitációra nem hallgatott a lakosság akkor sem, amikor az csak nagy előnyt jelentett volna. A magyarságáért sokszor üldöztetést szenvedett községünk lakossága nem tudott más lenni, csak magyar! Kijelentették, hogy a lakosság az 1941-es népszámlálás alkalmával teljes egészében magyar anyanyelvűnek és magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A községben Volksbund, vagy egyéb fasiszta szervezet nem működött. A templom, az iskola, a temető tanúskodik a teljes elmagyarosodásról. Ezekkel az indokokkal kérték a községi önkormányzat visszaállítását. Hasonló kérelemmel élt Torvaj is, ahol csupán négy családot nem igazoltak. Közülük viszont senki sem töltött be közmegbízatást. A német lakosság elleni fellépés legdrasztikusabb formáját a Németországba történt kitelepítésük, a kollektív felelősségre vonás nyíltan, jogszabályi felhatalmazás alapján történt végrehajtása jelentette. A végrehajtáshoz egyúttal a belügyi szervek kaptak teljes körű felhatalmazást, amely a megyei közigazgatási szervekkel történő összeütközés forrása is lett. A 2. számú kitelepítési oszlop munkáját 1946-ban Kiskeresztúron kezdte meg, egyidejűleg a baranyai Gödre, Gödreszentmárton, Palé és Baranyajenő községekkel. Tanulságos, hogy az oszlop munkáját az ügyben ekkor még szerepet játszani vélt megyei hatóságok hogyan ítélték meg. A fő- és alispán a belügyminiszternek küldött közös jelentésében 1946. június 15-én a bizottság munkája elleni rémhírekről számolt be, melyeket azonban teljesen alaptalannak ítéltek. Úgy látták a helyszínen, hogy a rendeleteket betartják, és a bizottság jól működik.

130 Ugyanezen a napon a főispán a miniszterelnöknek viszont azt jelentette, hogy a kitelepítő oszlop ellen különböző panaszok merültek fel, melyek sürgős orvoslásra várnak. Nem csak a kitelepítendőktől vették el ingatlanaikat és állataikat, hanem azoktól is, akik nem lesznek kitelepítve, sőt olyanoktcil is, akik magyarságuknak mindenkor tanújelét adták. Harácsolással, dorbézolással vádolták a kitelepítési kormánybiztos embereit, akik tömegesen öletik a háziállatokat, sőt élelmiszerrel megrakott vasúti kocsikat igyekeztek Attala-Csoma állomásról Budapestre indítani.

131 A megyei nemzeti bizottság, ami talán a legtöbbet foglalkozott a kérdéssel, június l-jén még meglehetősen naivan a rossz információnak és a nem kielégítő helyi ismeretnek tulajdonította, hogy a kitelepítés alól arra nem érdemes személyeket is mentesítenek, ugyanakkor németül nem is beszélő, magyar anyanyelvű és magyar érzelmű egyéneket pedig kitelepítenek. Ekkor még úgy gondolták, hogy a problémát a nemzeti bizottság egy hattagú albizottság kiküldésével megoldhatja. A bizottság azután az alispánnal együtt járt is Kiskeresztúron és megelégedéssel töltötte el tagjait, hogy ott az Országos Népgondozó Hivatal képviselője megértően fogadta. A hiba az ügyben az, hogy a kitelepítést nem a NH hajtotta végre, így tárgyalásaik tényleg megértőek lehettek. A NH ugyanis a betelepítések gazdája volt. A megyei nemzeti bizottság albizottságának parasztpárti szóvivője egyúttal arról is beszámolt, hogy megindult a német ajkú lakosság ingóságainak az elkótyavetyélése.