Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

Számukra többek között Somogy vármegye 75%-ot meghaladóan németek lakta községeit jelölte ki. A németek lakta falvakat egyharmadrészben rendelte kiüríteni olymódon, hogy a kiürítést szenvedetteket, túlnyomóan németek által lakott településrészekben helyezzék el. Elsősorban a Volksbund-tagokat, illetőleg az 194l-es népszámláláskor magukat német nemzetiségűnek vallottakat érintette a belügyminiszteri rendelkezés.

106 Somogy megyében a jugoszláv területekről érkezett magyar menekültek elhelyezése nem okozott sok gondot. A menekültek ugyanis gyér számban érkeztek, és legnagyobb részük rokonoknál, ismerősöknél helyezkedtek el. Tekintve, hogy Horvátországban is földműveléssel foglalkoztak, Somogyban is a mezőgazdaságban találtak munkahelyet. Részben földet igényeltek, részben részes aratást és rhás mezőgazdasági bérmunkát vállaltak, így megélhetésük biztosítva volt. Egyrészük német falvakban telepedett meg.

10

' A magyar menekülteknél jóval nagyobb gondot okoztak az utódállamokból illegálisan Magyarországra került német nemzetiségűek. Befogadásukat a magyar hatóságoknak meg kellett tagadni. Ezt a felfogást azonban nem lehetett érvényesíteni, mert például Jugoszlávia esetében a magyar hatóságokat kész tények elé állították. Egyrészt a front elől menekültek visszatérését a jugoszláv határőrző szervek nem engedélyezték. Erről írásban is nyilatkoztak több ízben is, így a Barcson 1945. július 19-én folytatott határközi értekezleten. A visszatérőket „a jugoszlávok a fenti határszakaszban (Kemse Dél-Heresznye FM) csak azokat veszik át, akiknek erre igazolványuk van. így a magyar parancsnokság a magyar részről a felelősséget nem vállalta a jugoszláv állampolgárok visszatérése miatt..."

108 Egyértelműbben szól minderről a Villányban, 1945. június 13-án tartott értekezlet idevágó része: ,A magas jugoszláv haderő kiküldöttei kijelentik, hogy a visszatérő volt jugoszláv állampolgárságú németeket a határukon át nem engedhetik mindaddig, amíg erre elöljáró hatóságuktól ettől eltérő parancsot nem kapnak." 09 A német nemzetiségűek Magyarországra kerülésének másik módja a rövid úton történő átdobás volt. Emiatt kényszerült a belügyminiszter befogadásuk megelőzésére rendeletet kiadni. A következőkre utasította a határ menti törvényhatóságok főispánjait, főkapitányait és a határszéli kirendeltség vezetőit: „...a rendelkezésére álló hivatalos eszközeinek alkalmazásával hasson oda, hogy a szomszéd országokban illetékességgel bíró német, szász és sváb nemzetiségű egyéneket, akiket az ottani hatóságok Magyarország területére a magyar határőrzésre bízott közegek megkerülésével átdobnak, a hazai hatóságok ne fogadják be; ezeket az egyéneket rövid úton, átdobásuk után következőleg azonnal az ország területéről el kell távolítani."

110 Vagyis ugyanolyan módon, mint ahogy érkeztek, vissza kell őket dobni. A belügyminiszter egyidejűleg megkereste a Szövetséges Ellenőrző Bizottság mellett működő jugoszláv delegációt annak érdekében, hogy a Jugoszláviából származó svábok Magyarország területén való kitelepítését, illetőleg rövid úton történő eltávolítását a jugoszláv hatóságok mellőzzék."

111 A jugoszláv delegáció ígéretet is tett arra, hogy a kitelepítéseket, eltávolításokat nem Magyarország területén keresztül hajtja végre, ennek ellenére a belügyminiszteri irat szerint is a helyi jugoszláv határ menti szervek egyes esetekben eltértek a központi szervek rendelkezéseitől. Fokozta a menekültügy nehézségét, hogy a szovjet katonai parancsnokság a SZEB rendelkezése alapján 1946. január 9-én utasította az államrendőrség barcsi járási kapitányságát, hogy a nem magyar állampolgárokat az ország területéről 24 órán belül utasítsa ki. A járási kapitány felettesei utasítását várva, kényszerhelyzete miatt szabálytalan alakban adott ki kiutasító határozatokat, elsősorban olyan jugoszláv állampolgároknak, akik magyarul egyáltalán nem tudtak, vagy Németországból tértek vissza, de Jugoszláviában nem fogadták őket be. Olyanokat is kitiltott, akiket a községi hatóságok javasoltak. Az általános felülvizsgálat során megadta a lakhatási engedélyt mindazoknak a jugoszláv állampolgároknak, akik magyarságuk miatt szenvedtek üldöztetést. A barcsi járás területén így mintegy 450 család kapott lakhatási engedélyt, illetőleg 80 családtól azt megtagadta. Utóbbiaknak a határon történő áttételét magatartásuk miatt sürgős feladatnak tekintette, de fogadásukat a jugoszláv hatóságok felső utasítás hiányában megtagadták.

112