Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)
Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban
A deportált és munkaszolgálatot teljesítő életben maradt zsidó lakosság egy részének hazatérése 1945 tavaszán kezdődött. A gyűjtőtáborokba való hurcolásukkor. illetve deportálásukkor üresen maradt lakásaikban lévő ingóságok összeszedése és biztonságba helyezése a kormány intézkedésének megfelelően a pénzügyőrségre hárult. A Kaposvárott a gettó területén összehordott ingóságok összeszedése és raktározása a forgalmi adóhivatal felügyelete mellett történt. E bútorokból azután bizonyos mennyiséget kiadtak a bombakárosultak és a menekültek részére. A hiányok rendezésére a Zsidó Tanács fellépett, és többek között kérte, hogy Kaposvár város árvaszéke gondnoksága a zsidó vagyont illetően szűnjön meg. A megyei nemzeti bizottság a kérelemnek helyt is adott, ugyanakkor biztosította a Zsidó Tanács intézkedési jogát. 113 A tanács kérelmére a nemzeti bizottság rendelkezést adott ki az úgynevezett zsidóvagyon birtoklásának a bejelentésére, illetőleg azok további sorsának eldöntéséig megfelelő őrzésére. 114 A hazatérő deportáltaknak természetesen nem a vagyoni kérdések jelentették az első problémát. Segélyező bizottságuk szerint elsősorban ruhaneműkre volt szükségük, ennek érdekében kértek segélyt a vármegyétől. 11 "' A visszatértek létszámát megállapítani nem lehet. Annyit tudunk róluk, hogy 1945. június 30-ig a 2852 deportáltból 606 tért haza. 116 Megértést, megnyugvást azonban nem találtak, mert 1946 tavaszán az antiszemitizmus újból egyre jobban fellángolt. 117 Tetlegességgé is fajult, Kaposfőn az izraelita temető összes sírkövét megrongálták. 118 A német lakosság megpróbáltatásai A németek hagyományosan lojális együttélése a magyarsággal, illetőleg a többi nemzetiséggel az ezerkilencszáznegyvenes évek elejére köztudottan repedezni kezdett, majd egymással is meghasonlottak. A repedések egzisztenciális kérdésekké mélyültek, majd a kiszolgáltatottsághoz, a politikai és a polgári jogaik elvesztéséhez vezettek. A személyes igénybevétel első eleme Magyarország német megszállását követően kényszerrel az SS-be történő sorozással kezdődött, majd 1944 decemberében és a rá következő hónapban a Szovjetunió munkatáboraiba történő, már tárgyalt elhurcolásukkal folytatódott. A személyes szabadságjogaikat érintő további megpróbáltatást a rájuk vonatkozó igazoltatási eljárás, az úgynevezett „nemzethűség-vizsgálat" jelentette, melynek eredményeként egy részük internálására is sor került, másoknak a földreform, valamint a telepítések során kellett vagyonukkal rendelkezésre állniuk. Sorscsapásaik újabb fejezeteként hajtották végre nagy részük Németországba történő kitelepítését, amivel azonban megpróbáltatásaik nem zárultak le, csak a durva módszereket váltották fel kifinomultabbak, de egyáltalán nem kisebb hatékonysággal működők. A 3820/1945. ME sz. rendeletbben előírt nemzethűség-vizsgálatokat bizottságok végezték, melyek hármas tanácsban működtek. Eljárásuk a 16 évesnél idősebbekre terjedt ki, nemre, foglalkozásra és korra vak) tekintet nélkül. Az önálló keresettel nem bíró asszonyokra és kiskorú gyerekekre csak akkor, ha rájuk terhelő bejelentés érkezett. A vizsgálat során azt állapították meg, hogy az érintett személy hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas stb. ) szervezetnek vezetője volt-e, vagy az SS-be önként lépett-e be (4. szakasz 1. bek. ), tagja volt-e (2. bek.), támogatója volt-e (3- bek.), illetőleg nem volt tagja (4. bek.), vagy nemzethűségének tanújelét is adta (6. szakasz). A bizottság a bírósági eljáráshoz hasonló eljárás során hozott határozatát élőszóval hirdette ki, de az eljárásról jegyzőkönyvet is készített. Az eljárás eredményeként elrendelték a Volskbund-vezetők internálását, a Volksbund tagjait a földreform során alkalmazott hátrányon kívül munkaszolgálatra kötelezték, a támogatók vagyonát a telepítések során vették igénybe. Hátrányos helyzetbe kerültek azok is, akik nem voltak a Volksbundnak tagjai, nekik ugyanis be kellett fogadni a vagyonelkobzást szenvedetteket. Az eljárás igen lassan indult, a bizottságok megalakulása is körülmé-