Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

számosokat is. Újabban, a jelentés megírásakor, 300 munkást igényeltek. Ha férfi nem lenne, akkor női munkaerőt. 5 A kérdést még ebben a hónapban a megyei nemzeti bizottság is tárgyalta. Köztudomásúnak tekintette, hogy a megszálló csapatok parancsnoksága mintegy 2500 főnyi munkaerőt vesz igénybe a társadalom különböző rétegeiből és szállít vidékre. A bizottságnak hozzászólási lehetősége az eseményekhez mindössze annyi volt, hogy tisztelettel felkérje Kaposvár polgármesterét arra, hogy rendeljen ki legalább két orvost, és helyezzen készenlétbe megfelelő mennyiségű élelmiszert. Február 10-én a szigetvári parancsnokság rendelkezése alapján 6500 munkást kellett Baranyába küldeni. 2500 főt Magyarszentivánba, Sumonyba és Okorágra, 4000 főt Kishajmásra és Hetvehelyre. Körjegyzőségenként 500-500 főt rendeltek ki Gyöngyösmellékről, Drávafokról, Istvándiból, Darányból, Teklafaluból, valamint Mozsgóról, Szentlászlóról, Somogyhárságyról, Somogyapátiból, Görösgalból, Kisdobszáról és Kálmáncsáról. Ezt a létszámot természetesen nem sikerült kiállítani. Teklafalu körjegyzője jelentette is, hogy csak 400 fővel rendelkezik, akik közül sok a menekült, akik nem tudják magukat 15 napi élelemmel ellátni. Lábbelijük sincs megfelelő. Kisdobszáról és Nagydobszáról is csak 50-50 főt tudtak kijelölni, tekintettel arra, hogy 52 személy fogattal távol volt. Takarmányt szállítottak. A berendelésre kevesen jelentek meg Szentlászlém is. A kézbesítőíveken feltűnően sok az „aláírást megtagadta" bejegyzés. Ugyanez tapasztalható Boldogasszonyfa esetében is. Végül is Somogyapátibé>l 87, Basáiból 35, Somogyhatvanból 141, Pata községből 61, Poklosiból 71, Somogyviszlóból 107 főt sikerült kirendelni. Elmenni ezek sem voltak azonban hajlandók mindannyian. Somogyapáti körjegyzője szerint csak karhatalommal lehetne mindannyiukat útnak indítani. Nemcsak Somogyból vittek Baranyába, hanem onnan is hoztak Somogyba munkaerőt. „Voltunk árkot ásni Kaposváron. Mindjárt 1945-ben, amikor az oroszok bejöttek. Még tél volt, sok hó. Három-négy orosz volt velünk puskával. Egy nagy iskolába tettek be bennünket. Nagyon hideg volt. Voltak öregebbek, fiatalabbak. Én voltam a legfiatalabb, akit elvittek a mi községünkből (Felsőmindszentről). Hárman voltunk. Bementünk az iskolába, kerestek egy kis szobát (a többiek) és ott tüzet csináltak. Hogy mennyi könyvet égettek el, azt nem is szabad elmondani! Mindent égettek. Egész éjjel csak égettek, könyveket meg mindent. Nem volt semmi fűtőanyag. Minden reggel mentünk, de enni sem kaptunk. A néptől koldultunk. Délben hoztak bablevest, ezt-azt! Aztán egyszer eljött anyám és elhozott Kaposvárról" - emlékezett vissza egy akkor 15 éves közmunkára kötelezett. 8 A Somogy megyében harcoló szovjet 57. hadsereg egykori parancsnoka visszaemlékezésében az események indíttatásáról, minden bizonyára tudatosan úgy nyilatkozik, hogy a védelmi vonal kialakításában a lakosság saját kezdeményezésére vett részt, hozzátéve, megértve a Vörös Hadsereg internacionalista küldetését. ,Az 57. hadsereg, a lakosság segítségével a balatoni védelmi hadművelet kezdetére a nehéz téli viszonyok között, rövid idő alatt elkészített néhány védőállást 30 kilométer mélységben. Arcvonalkilométerenként öt kilométernvi lövész- és közlekedőárkot ástunk és sok más védelmi létesítményt készítettünk." 9 Rabszolgamunkán a Szovjetunióban Megtévesztéssel, az emberek jóhiszeműségével visszaélve a szovjet katonai hatóságok a megyéből tömegesen háromféle címen szedtek össze és szállítottak el embereket a Szovjetunióba. E sorsra jutottak már leszerelt, vagy szökött és otthon tartózkodó katonák, a letartóztatott nemzetőrök, valamint a német származásúak meghatározott korcsoportjai. Szórványosan ugyanez lett a sorsuk másoknak is, forrásainkban azonban róluk adatok nem találhatók. Munkavégzésre kötelezték a fentieken kívül a hadifoglyok döntő részét is.