Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

A leszerelt katonák fogságba ejtése A járási szovjet katonai parancsnokságok közül néhány szóbeli paranccsal 1945 januárjában mozgósította az 1941 óta katonai szolgálatot teljesített, de már leszerelt, vagy az alakulatától, illetve hadifogságból megszökött férfiakat. Somogy megyében a szomszédos siklósi és szentlőrinci járásokkal egy időben a szigetvári és a vele közösen igazgatott barcsi járás meg nem szállt része volt érintve. A mozgósítás közmunkavégzés címén történt, a valóságban hadifogság és szovjet munkatáborokba hurcolás lett belőle. „1944. december 20-án dobolták Szülőkön, hogy aki katona volt, az jelentkezzen. Én is jelentkeztem. Szülőkből talán százan is. Istvándiba kellett menni. Azt mondták az oroszok, hogy ott kapjuk a dokumentumot. Istvándiban azonban nem volt szó a dokumentumokról. Ott volt az orosz parancsnokság. Másnap elvittek bennünket Szigetvárra. Este még mindenki kimehetett az ismerősökhöz. Másnap visszamentünk. Voltak akik hazamentek és nem jöttek vissza. Azok jártak jól! Szigetváron a Zrínyi-laktanyában voltunk december 22-től szilveszterig, utána elvittek bennünket Kaposvárra, a vasútállomástól nem messze lévő laktanyába. Január 10-ig voltunk ott. Ekkor elvittek bennünket Bajára. Akkor már láttuk, hogy itt valami nem stimmel! Baján voltunk 22-ig. Onnan elvittek bennünket Temesvárra. Baján az utászlaktanyában voltunk. Temesvárra 27-én értünk. Hét napig voltunk a vagonban, meleg étel nem volt. Voltak köztünk olyanok, akik nagyon szomjaztak, azok csajkát engedtek ki az ablakon és szedték a havat. Azt olvasztották és itták. Egy falubelim is ezt csinálta. Az őr észrevette, és átlőtte a karját. Temesváron egy nagy barakkszerű épületben nem is tudom hány ezren voltunk. Úgy álltunk ott, mint egy összeterelt birkanyáj. Másnap elhelyeztek bennünket barakkokba. Háromszázan voltunk egy ilyen kis barakkszobában. Reggeli, vagy vacsora nem volt. A konyha állandóan főzött. Aki éjjel 12-kor került sorra, az éjjel 12-kor evett. Világítás nem volt. Forgácsféleséget aprítottunk, és azt gyújtottuk meg, és annak a lángja mellett osztottuk el az ebédet, vagy a vacsorát. Ami éppen volt. Mosakodási, tisztálkodási lehetőség ott nem volt. Ahogy az ereszről csöpögött le a víz, azzal mosakodtunk. Tetű az volt bőven. Nagyon sokan meg is haltak. Tífuszban. Február 18-ig voltunk ott, akkor aztán egy transzportot, amibe én is beleestem, visszavittek Szegedre. Ott kezdődött egy kis remény feltámadni bennünk. Ha visszafelé visznek, akkor talán mégis szabadulunk! Persze nem így volt. A Csillagbörtönbe vittek bennünket, így tudom, hogy hogyan néz ki. Egy pár napig ott voltam, utána néhányunkat elvittek a börtön kendergyárába. Már a háború után kivittek bennünket a szegedi reptérre. Hát ott csak vártuk, hogy mi lesz velünk. A szülők is jöttek, a kerítés körül álltak. Május 20-án a transzportot bevagonírozták és kezdődött Oroszország felé az út" - számolt be az eseményekről egy szuloki túlélő.

80 A marcali járásban május 27-re rendelték el a mozgósítást. A katonaviseltek egy részét a polgári hatóságok Böhönyére előállították. Az előállítottak túlnyomó többségét a szovjet katonai hatóságok Kaposvárra szállították és internálótáborba helyezték. Útközben azonban az egykori katonák mintegy egyharmada megszökött. Ezt követően a járási parancsnok a magyar hatóságoknak átadott egy jegyzéket, és úgy rendelkezett, hogy a benne szereplőket legkésőbb június 8-ra Böhönyére állítsák elő. Ha ezt nem tudnák megvalósítani, akkor az illetők legközelebbi hozzátartozóit vigyék, akiket addig fognak ott tartani, amíg az érintett illető nem jelentkezik. A túszszedés elkerülése érdekében a körjegyzőségek (Pusztakovácsi, Nikla, Balatonkeresztúr), elöljáróságok (Kéthely) és a főszolgabíró kérte a főispán közbenjárását és intézkedését. Utóbbi közölte, hogy a kéthelyi körjegyző a három szökésben lévő egykori katona hozzátartozóit nem vezette elő, erre a szovjet katonai parancsnokság úgy rendelkezett, hogy amennyiben azok nem lesznek előállítva, akkor a körjegyzőt fogja Böhönyén visszatartani. A Böhönyéről a kaposvári Baross-laktanyába szállítottak között ugyanakkor igen nagy volt az elkeseredés. A jegyzőket és a főszolgabírót okolták, a laktanya parancsnoka tájékoztatása alapján - a történtekért. A laktanya parancs-