Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

„Hősi emlékművek" építése Közvetlenül a háború befejezését követően a megszálló szovjet csapatok „építő" tevékenységet kezdeményeztek, vagyis emlékművek építését rendelték el. A Kaposvárott megépítendő emlékműhöz 60 000 darab téglára is szükség volt, melyet a megyei nemzeti bizottság a már eladott, de még raktáron lévő készlet terhére is biztosítani rendelt.

62 A Szabadság parkban Borkovszky Vladimír lengyel építész tervei alapján megépített emlékművet 1945. augusztus 20-án leplezték le. A szobrokat IspánkyJózsef, Kerényijenő és Sinka András készítették.

63 A nagybajomi emlékmű korábban készült el. Avatása 1945- július 11 -én 11 órakor történt, melyen a megyei nemzeti bizottság küldöttséggel és szónokkal képviseltette magát. A bizottság szállítását a szovjet parancsnokság biztosította.

64 A magyar hatóságok a monumentális emlékművek első nemzedékének megszületése után igyekeztek e kérdésben valamiféle rendet teremteni, annál is inkább, mert létrehozásukat a kényszerű közmunkák helyett bérmunkával lehetett megvalósítani. A megyék és a városok 1946-ot követően kizárólag a belügyminiszter előzetes engedélyével vállalkozhattak emlékmű építésére, miután a tervek és költségvetések engedélyeztetése megtörtént. Mindezek meglétéről a Gazdasági Főtanács értesítette a pénzügyminisztert, a belügyminisztert és a Jóvátételi Hivatalt.

65 A valóság természetesen ez esetben is egészen más volt. Az eseményeket most sem a magyar, hanem a szovjet katonai hatóságok irányították. Még 1946 februárjában utasították Kaposvár város főmérnökét a város keleti temetőjében szovjet „hősi" temető és emlékmű létesítésére. Ugyanez a szituáció jöhetett létre a Marcaliban kialakítandó), a Somogy vármegyében elesett szovjet katonák temetője és emlékműve ügyében is. A munkálatok azonban nem mentek az építtetők kedve szerinti ütemben, ezért júniusban a főispánnál kifogásolták, hogy Kaposvár polgármestere, valamint a megye alispánja ez ügyben nem fejt ki kellő erélyt. Nem tudták kifizetni a munkások bérét sem, noha a költségek fele-fele részének a viselésében a megye és a város korábban már megegyezett. Nyomatékosan figyelmeztette a főispán a két törvényhatóság vezetőjét, hogy az emlékmű (ez esetben a kaposvári) felépítése hivatali kötelességük. A fedezet biztosítására pedig - gondolva, hogy az sikeres lesz - keressék meg a már említett felső hatóságokat.

66 Az alispán válaszában a vádakat - melyeket az alispán nem kellő gondosságéi adatszerzésének tulajdonított - a közigazgatási gyakorlatban ez ideig aligha tapasztaltán visszautasította. „Tudomásom és adataim szerint - írta - Somogy vármegyében hősi halált halt orosz katonák emlékműveit Somogy megye dolgozó népe a legnagyobb nehézségek közepette, utolsóját is odaadva felállította Kaposvárott, Nagybajomban és másutt. Az orosz temető költségeit is a vármegye közönsége, s főleg annak dolgozó rétege fedezte..." Kaposvár polgármesterével jól együttműködve igyekeztek felépíteni a „hősi" temetőt, de pénzügyi forrást erre a felsőbb hatóságoktól nem kaptak. Elismerte ugyanakkor, hogy Marcaliban a temető helyrehozatalában és az emlékmű felállításában nem minden történt a megfelelő módon. Egy újabb oldalvágással felkérte a főispánt, hogy a levelében tapasztalt lendület szerint siessen a megye segítségére, és miután a kormányzati szervek pénzt nem tudtak biztosítani, hívja össze a megye és Kaposvár város tehetősebb polgárait, és ezek adományaibé)l a főispán által megígért húsz nap alatt biztosítsa a temető és az emlékmű felállítását.

67 A kaposvári szovjet temető és emlékmű műszaki terveinek elkészítése érdekében Kaposvárra érkezett egy szovjet kapitány, akinek utasításai alapján elkészült az első temetőterv. A városi főmérnök ezt követően két mérnököt bízott meg az emlékmű tervének az elkészítésére. A kapott felvilágosítás szerint e temetőben kívánták elhelyezni a Kaposváron és környékén ideiglenesen eltemetett szovjet halottakat, a tiszteket koporsóban, a legénységi halottakat anélkül. Később a legénységi állományúakat is koporsóban temették el. A szovjet városparancsnok sürgette a munkák elkezdését, majd kijelentette egy újabb megbeszélésen, hogy a költségeket a két törvényhatéxságnak kell fedeznie.