Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Szabó Péter: Somogyi alakulatok a második világháborúban, s az azt megelőző években

A még felvonulóban lévő gyorshadtestet az üldözésre kívánta alkalmazni a 3. hadsereg parancsnoksága, miután a gyalogdandárok áttörték a határtól mintegy 20 km mélységben kiépített jugoszláv erődvonalat.

2

' A magyar csapatok támadása végül is 1941. április 11-én 14 órakor indult meg, s lényeges ellenállásba nem ütközött az arcvonal egyetlen szakaszán sem. A honvéd vezérkar az előzetes felderítés alapján ezt is várta. „A Fővezérség benyomása szerint a Duna-Tisza közötti jugoszláv erők a rájuk mért (német hadsereg általi - Sz. P.) csapások következtében annyira megrendültek és a helyzetük a bekerítés veszélye miatt annyira kritikussávált, hogy az ellenség szívós ellenállásával a Fővezérség már nem számol." - szerepel az 1941. április 11-i támadó intézkedésben.

28 A IV. hadtest fő erejét képező két gyalogdandár közül a szekszárdi 12. vonult be először, április 12-én a déli órákban Zomborba, s aznap ott is éjjelezett. Este a városban már heves tűzrajtaütést kapott. A kaposvári gyalogdandár alakulatai április 13-án délelőtt érték el a várost, s ott találták még a 12. gyalogdandár csapatait. A városba érkező somogyi alakulatokat 13-án több ízben érte lövöldözés. „Mikor a 10. önálló légvédelmi gépágyús üteg Zombor város északi bejáratához érkezett... a környező házakból, szerb templomból élénk tüzelés fogadta... A 6/II. zászlóalj tekintettel arra, hogy kijelölt szálláskörletet a 18. gyalogezred részei elfoglalták, a csendőr laktanyában húzódott meg. Eközben kezdődött a környező házakról a csetnik tüzelés" - olvasható a 10. gyalogdandár-parancsnokság április 13-i harctudósításaiban. A meglepetésszerű és kideríthetetlen eredetű ellenséges lövöldözést az egyes csapatrészek pánikszerű tüzeléssel viszonozták anélkül, hogy a támadókról meggyőződtek volna. Néhány felkelőt sikerült kézre keríteniük, de a következő éjszakákon is hasonló hevességű lövöldözés érte a beszállásolt csapatokat. Grafi Frigyes alezredes, a 10. gyalogdandár huszárszázadának parancsnoka 1941. április 14-i jelentésében az alábbi jelenségekről számolt be: Jelentem, itt mindenütt gyalogalakulatok vannak fiatal tisztek parancsnoksága alatt, akik, ha körzetükben történnek a géppisztolylövések, azok eredetét fel nem derítik, hanem csak vaktában a levegőbe lövöldöznek. ...Láttam merőlegesen az égnek menő nyomjelző géppuska lövéseket, ami mind arra mutat, hogy szörnyű fejvesztettség uralkodott."

30 A zombori lövöldözések 1941. április 20-ig megállapított saját vesztesége 4 fő legénységi hősi halott, illetve 10 fő legénységi sebesült volt. Szerb részről a 10. gyalogdandár-parancsnokság kimutatásai alapján - 47 fő esett el, illetve került statáriális bíróság, majd kivégző osztag elé.

31 1941. április 14-én befejeződött Bácska, Muraköz és a baranyai háromszög megszállása és április 17-én bevezették a katonai közigazgatást. A10. gyalogdandár csapatai április 17-től a megszállt területnek a Duna főága és a Kossuthfalvát, Cservenkát, Kulát, Szépligetet öszszekötő vasútvonal közötti részén tisztították meg a területet a felbukkanó csetnik csoportoktól. Ezt követően a 10. gyalogdandár-parancsnokság közvetlen alakulataival, 6. gyalogezredével, illetve a 10. tábori tüzérezred részeivel Zomborban maradt, s itt rendezkedett be. A 36. gyalogezred egy tüzérosztállyal - Bácskatopolya parancsnoksággal Bajmok, Pacsér, Kossuthfalva, Bácskatopolya területére került. Az utóbb említett csapatoknak nem volt nehéz dolguk, hiszen Bácskatopolya, Kossuthfalva és Pacsér községek színmagyar, míg Bajmok község magyar, német és bunyevác lakosságúak voltak.

32 A magyar csapatok tevékenysége mindenütt a csetnik harc megszüntetésére, a személy- és vagyonbiztonság, a közlekedés, a hírhálózat helyreállítására, a hadianyag biztosítására és a megbízhatatlan személyek gyűjtőtáborba gyűjtésére irányult. Április végétől a Bácskába bevonult magyar alakulatok nagy részét kivonták és hazaszállították. A 10. gyalogdandár is kivonásra került. AIV. hadtest alakulatai közül csak a szekszárdi gyalogdandár és két 11. gyalogdandárbeli zászlóalj illetve üteg maradt 1941. szeptemberéig Délvidéken.

33