Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Szabó Péter: Somogyi alakulatok a második világháborúban, s az azt megelőző években

Ukrajnai területen és a Don-kanyarban (1941-1943) A IV. hadtestnél alighogy leszereltek a csapatok, némelyiknek hamarosan újból mozgósítania kellett. A 10. gyalogdandárt egy zászlóalj és egy kocsizó géppuskás század erejéig érintette az újabb mozgósítás. Ezúttal a német hadsereg által megszállt ukrajnai területre kerültek az alakulatok. 1941. július 27-től, a máig fel nem derített kassai bombázás után Magyarország is szerepet vállalt Németország Szovjetunió elleni hadjáratában. A kezdetben harcba vetett ún. Kárpát csoport - mely július 9-ig a gyorshadtestet is magába foglalta, egyébként az 1. hegyi és a 8. határvadász dandárbé)l állott - 1941. őszére érzékeny veszteségeket szenvedett, s felváltása szükségszerűvé vált. Ezt a magyar politikai és katonai vezetés csak olyan áron tudta elérni, hogy ellentételként megszálló csapatok kiküldését ajánlotta fel a német hadvezetésnek. Szeptember elején megállapodás történt, hogy Magyarország a már csak területbiztosítást végző Kárpát csoport helyett 4 békeállományú dandárt kitevő 24 gyalogzászlóaljat fog Ukrajnába kiküldeni, a gyorshadtest pedig az 1941. őszi hadműveletek befejezése után hazatérhet. Ettől fogva egészen 1944 őszéig mindig voltak magyar alakulatok a megszállt szovjet, majd lengyel területeken. A megszálló gyalogdandárokat - 1941 őszétől a 121.-et, a 124.-et, a 105.-et, a 108.-at, majd 1941 decemberétől a 102.-et - oly módon állította fel a magyar hadvezetés, hogy valamennyi hadtest egyenletesen legyen megterhelve, de azért az otthon maradó alakulatok se veszítsenek sokat ütőképességükből. A gyalogdandárok - 1942. február 17-től könnyű hadosztályok - az ország különböző területeiről származó zászlóaljakból szerveződtek. Előfordult, hogy egy ezredparancsnoksághoz három idegen (nem saját) zászlóalj is tartozott. Legénységük zömmel idősebb korosztályokból és hiányosan kiképzettekből állt. A gyalogdandárok hadrendjének megállapítása annak a szem előtt tartása mellett történt, hogy azok őrszolgálati, illetve biztosító feladataiknak teljes mértékben meg tudjanak felelni. Az ilyen feladatok megoldásához nem feltétlenül szükséges fegyvernemeket - például tüzérséget - kezdetben nem osztottak be az állományukba. A megszálló alakulatok eredeti rendeltetése tehát szállítási útvonalak, vasutak, hidak biztosítása és a katonai közigazgatási feladatok ellátása volt. Szervezetük legfeljebb erre képesítette ezeket. A német parancsnokságok azonban, mikor a hadműveletekben törés keletkezett, réstömő, harcoló alakulatként is gátlástalanul bevetették a magyar megszálló erőket.

34 Somogyi alakulatok a III. és a IV. hadtest által felállított 108. gyalogdandár kötelékében kerültek ki a megszállt ukrajnai területekre. Az említett gyalogdandár 38. gyalogezredébe beosztott 36/11. zászlóaljat és az ezredközvetlen 36. kocsizó géppuskás századot a kaposvári 6/11. zászlóalj szervezte meg, személyi állományát illetően az egész 6. gyalogezred tartalékos, s kis részben sorállományából. A 38. gyalogezred hadrendjébe a pécsi IV. hadtest másik két gyalogdandára is adott egy-egy zászlóaljat - 38/III. és 48/11. - és ezredközvetlen alosztályokat.

35 A mozgósított somogyi zászlóalj 50%-os csökkentett állománnyal, nevezetesen puskásszázadai 120-120 fővel, géppuskás százada két szakasszal, szakaszonként 3 géppuskával, távbeszélő szakasza pedig 80%-os állománnyal került felállításra. 21 tiszttel és 453 főnyi legénységgel vonult ki 1941. október végén Ukrajnába. A 36/11. zászlóalj parancsnokságával Vén Béla őrnagyot bízták meg. A felállításra került 36. kocsizó géppuskás századot szintén 50%-os állománnyal szervezték meg, de csak 1942. januárjában került ki a megszállt területre.

36 A menetkészültséget - a 108. gyalogdandár többi alosztályához hasonlóan - előbb 1941. szeptember 28-ra, majd október 26-ra kellett elérniük a Somogyban mozgósított