Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

viszonyokhoz képest igen sok lovas kocsiból és ökrös szekérből állt. A község teheneit egy gulyaként, a disznókat pedig falkában hajtották. E körzetből a lakosság szarvasmarha-állományát csaknem teljes egészében elhajtotta, az aprójószág viszont szállítási nehézség miatt szinte mind ottmaradt. Erdőcsokonya lakossága Kálmáncsára, Somogyvisontáé Csertőre és Zsibótra, Rinyaújlaké Mernyére, Kuntelepé Somogyapátiba és Basalba, Görgetegé Somogyhatvanba, Rinyaszentkirályé Patosfára költözött, mindenütt a legnagyobb rendben. A Balaton melletti községekben a műút és a té) közötti területen lévő lakóházakat és villákat a katonai hatóságok már december 16-án kiürítették. Balatonboglár kiürítését ugyan 27-én elkezdték, de egy hírre, mely, szerint a fonyód-kaposvári vasútvonaltól keletre eső részek kiürítése elmarad, félbeszakították. December 29-re azonban újabb változás eredményeként az eredeti elképzelést hajtották végre. Fonyódon a jegyző távollétében a szovjet parancsnokság megbízásából egy bácskai menekült magántisztviselő intézte a község ügyeit. Egy helyi kiürítési szervet hoztak létre, melynek irányításával 28-án megkezdték a munkát. Időközben a lengyeltóti parancsnokság egy újabb kiürítési tervet készített, mely alapján Fonyód kivételével a körzet kiürítését 1945. január 5-ig kellett elvégezni. Balatonlelle így, miután oda nagyobb számú fogat érkezett, lényegében január 4-én ürült ki. Munkabíró férfiak munkára történt visszatartása e körzetben is előfordult. Újabb kiürítési hullámot 1945 februárjában a német csapatoknak a Dráván történő áttörési kísérlete okozott. A kiürítési parancs, melyet a szigetvári szovjet parancsnokság adott ki február 4-5. határidővel a barcsi járás községei közül Kastélyosdombót, Drávabogdányt, Drávatamásit, Lakócsát, Potomt, Tótújfalut, Szentborbást és Felsőszentmártont érintette. A lakosság aggodalommal volt jövőjét illetően, félt a kifosztástól. Szívesen vállalták volna inkább a harctéri körülmények között való élést, mint az eltávozást. Darány kiürítését a bolgár katonai parancsnokság kezdte meg február 8-án. Elsősorban az odamenekülteket távolították el. A helybeliek egy része visszamaradhatott. Időközben a vármegye alispánja a hátrahagyott állatok biztonságba helyezésére is intézkedett. Az összeszedett állatok őrzési helyéül a nagygazdaságokat jelölte ki. Utasította őket, hogy az odairányított állatok elhelyezéséről és ideiglenes tartásáról gondoskodjanak. A szovjet katonai parancsnokságoknak csak alispáni engedéllyel lehetett - elképzelése szerint - állatokat kiadni. A végrehajtást január első hetében is a már ismert kitelepítési csoportok végezték. Egyikük jelentése szerint Somogyvisontán vagyonőrök kezelték az elmenekült lakosság visszahagyott állatait. Állatai nagy részét azonban a lakosság magával vitte. A visszahagyott állatok mennyisége 96 disznó, 102 marha, 19 ló, nagy részük csikó, 66 birka. Gondozásuk rendben történt. Széna és szalma is állt rendelkezésre, ezért ezeket az állatokat meghagyták a vagyonőrök gondozásában. A szovjet parancsnokság tudomására hozták, hogy felsőbb parancs alapján ezeket az állatokat igénybe venni csak szabályszerűen lepecsételt igazolvány alapján lehet. Erről értesítették a községi bírót is. Alexandrapusztán, gróf Széchényi Tamás és Dénes pusztáján csak egy nagyotthalló konvencióst találtak. Állat a pusztán, a baromfiak kivételével, nem maradt. Szalma és széna a földeken állítólag még volt. Teljesen elhagyott volt Csertelekpuszta is. Egy kéthónapos borjút, három kismalacot, 5 fiatal birkát, mintegy ötven csirkét, huszonöt libát találtak. Elhajtani őket a leesett nag}

7 hó miatt nem lehetett, ezért a megbízottak bőven ellátták őket élelemmel és eltávoztak. Móricpusztán nem volt se ember se állat. Mariettapusztáról az elmenekültek állataikat magukkal vitték. Vagyonőröket találtak, 70 marhát, 130 disznót, 4 birkát gondoztak. Belmajorpusztán senki sem lakott. Az emberek Homokszentgyörgy ki nem ürített részében laktak, onnan jártak át hat marha gondozására. Köblöspusztáról olyan hírt kaptak, hogy ott sem tartózkodik senki. Homokszentgyörgyön az állatokat a lakosság visszahagyta, mert a szovjet parancsnokság engedélyezte, hogy reggel és este két-két órai időtartamra gondozásukra az érintettek visszamehessenek. Alsó-Cserpusztán csak baromfiakat találtak. Mintegy 10 tonna széna, 50 tonna szalma jelentette a készletet. Felső-Cserpusztán a szovjetek felvilágosítása szerint