Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

ugyancsak nem lakon senki. Gézapusztán sem. de a nyomokból megállapították, hogy a közeli napokban - valószínűleg az oroszok - több disznót levágtak. Takarmányt itt is találtak. Rinyaújlakon vagyonőrökre bukkantak. Az elmenekült lakosság állatait innen is magával vitte. 45 marha és 31 disznó maradt vissza az elmenekültek után. A front közelsége miatt csak azokat hagyták otthon, amelyek a vagyonőrök istállóiban elfértek. A többi körzetből a szovjet kiküldöttek utasítására csak onnan hajtották el az állatokat, illetőleg azok egy részét, ahonnan a lakosság teljes egészében elmenekült.

4K Az itt elmondottakból is talán kikövetkeztethető, hogy az állatok biztonságba helyezését megoldani nem lehetett. A visszamaradt vagyon sorsának illusztrálására álljon itt néhány példa. Barcson a főszolgabírói hivatal felszereléseit, bútorait külön helyiségekben összegyűjtötték, és a helyiségeket lezárták. Miután az épület többi helyiségéből a jugoszláv iskolaparancsnokság eltávozott, az átvonuló katonaság a lezárt helyiségeket feltörte. Hasonlóképpen feltörtek minden lakást is, annak ellenére, hogy a megszálló parancsnokság vagyonbiztonságot helyezett kilátásba a kiürítés idejére. A feltört lakások értékeit kocsikon Horvátországba szállították.

49 Az Osztopánban történtek arra is rámutatnak, hogy a fosztogatásban mások is jeleskedtek. „A község elhagyásával a marha- és a sertésállomány úgyszólván teljesen visszamaradt, melyet az orosz katonaság, részben pedig a szomszéd község lakosai, valamint Osztopán községtől nyugatra fekvő községek beszivárgott erkölcstelen és minden aljasságra kész lakossága elhordott. Ezen beszivárgott lelketlen lakosság, valamint a kiürítéstől megkímélt, községüktől keletre fekvő községekből futóárok ásásához kirendelt munkások a lakásokban visszahagyott holmikat, sőt számtalan esetben az elmenekült család elásott ruházatát és értékeit ellopták, úgyhogy 1945. év április 5-én visszatért lakosság csak üres, kifosztott lakást és felásott üres gödröket talált."'

0 A kiürítés alatt talán a legtöbbet a nagyatádi járás szenvedett, „...a nagyatádi járás 25 községe közül 20 volt kiürítve és a ki nem ürített 5 község is olyan nagymérvű igaerő és általában állat és egyéb anyagi veszteséget szenvedett, hogy semmivel sincsenek jobb helyzetben, mint a kiürített községek..."'

1 Az elmenekült lakosság visszatérésére a legtöbb esetben jóval a hadműveletek befelyezése után kerülhetett csak sor, ugyanis megfelelő számú fogat nem állt rendelkezésre. A visszaköltözésekre engedélyt az alispán 1945. április 4-én adott. Amíg a kiürítés, mint láttuk, három nap alatt zajlott le, addig a visszaköltözésre csaknem ugyanennyi hónapra volt szükség. A csurgói és a barcsi járás községeibe az utolsók között érkeztek vissza lakói 1945. május közepe táján.'

2 Aknamentesítés Az egykori frontvonalba hazatérőket nem csak a háborús károk és a vagyoni veszteségek fogadták, hanem az élet újraindítása is nehézségekbe ütközött. A legnagyobb gondot minden kétséget kizáróan a visszahagyott aknamezők jelentették, melyek a már úgyis elkésett tavaszi mezőgazdasági munkákat hátráltatták. A határba kimerészkedőket igen gyakran tragikus baleset érte. Általános igényként jelentkezett tehát az aknaveszély mielőbbi megszüntetése. A súlyos helyzetet a Mesztegnyőn tapasztaltak jellemzik: „A hullák egy részét sikerült eltakaríttatnom a faluban - jelenti a helyettes körjegyző - a külterületen pedig csak ott, ahol aknák nincsenek. Egész sor ló, és egész sor emberi hulla van még temetetlen kinn a határban, ezeknek az eltakarítása azonban teljesen lehetetlen az aknák miatt. Mesztegnyő községnek minden oldalán állások (fedezékek) voltak, a falun kívül minden rét és a mezőnek az állások előtti része: aknamező. Ide műszaki katonák kellenek... majdnem minden napra esik egy-egy halott, akik aknaáldozatok.'"'' Legelső feladatként a Pécsi 4. Honvéd Kerületi Parancsnokság 1945. március 27-én kelt, Somogy vármegye főispánjának írt levelében - az aknák felszedésére vonatkozó