Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

minden esetben tudták teljesíteni. Karádon a szálastakarmány okozott gondot, mert a községben 2800 menekült állatait is takarmányozni kellett, és azoknak sem tudtak már megfelelő mennyiséget biztosítani. Bálványoson is csak a helyi szükséglet csökkentésével voltak képesek a kivetett mennyiséget biztosítani. Itt ugyanis 9 napon át mintegy tízezer kozák volt beszállásolva, akik az abraktakarmány és a szálastakarmány igen nagy részét felhasználták. Nágocs község csak úgy tudta volna teljesíteni, ha a Zichy-uradalomra kivetett mennyiség is rendelkezésükre állna. A gazdaságban székelő szovjet katonák azonban ennek kiadásához nem járultak hozzá. A községből viszont már elvittek több mint 400 q abrak- és szálastakarmányt. Zics és Somogyegres községekben is inkább a takarmány biztosítása jelentett gondot. Szállítási nehézségek is jelentkeztek, mert például Zicsen a szovjet katonaság az utolsó tíz fogatot is igénybe vette. A beszolgáltatásokat végül is jelentősen csökkenteni kellett a járásban, a fenti okokon kívül azért is, mert a Balaton-parti községekben igen nagy számú szovjet katonaság volt beszállásolva, akik az élelmiszert és a takarmányt felélték. A szálastakarmány nagy részét el is szállították. Az adattal nem rendelkező községek hadműveleti területbe estek (Balatonkiliti, Zamárdi és B.-újhely jegyzőségek községei), vagy a küldöncöket a szovjet járőrök nem engedték be a járási székhelyre, ami a végrehajtást nehezítette. A főjegyző 1305 db szarvasmarha, 19 950 kg zsír, 60 kg olaj, 1320 q burgonya, 3600 q egyéb főzelék, 6700 q szálastakarmány és 7240 q abrak beszolgáltatásáról tehetett jelentést. A fegyverszüneti egyezmény 11. pontja értelmében a magyar kormány köteles volt a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság funkcióinak ellátására pénzeszközöket kifizetni, és árukat (üzemanyagot, élelmiszert stb.) rendelkezésre bocsátani.

20 A Vörös Hadsereg ellátását ezt követően központilag szervezték. Az alispán ehhez igazodva 1945. február 15-én újabb rendelkezést bocsátott ki.

21 Az igénybe venni szándékolt élelmiszereket és takarmányokat a járásokra vetette ki, a községek beszolgáltatásainak meghatározását a főszolgabírókra bízta, akik az igénybevételre, és a Vörös Hadsereg részére történő átadásra is felhatalmazást kaptak. Csak a kimutatható felesleg igénybevételét engedélyezte az alispán. A lakosságnak az új termésig történő ellátását, valamint a vetőmagot minden körülmények között biztosítani igyekezett. A főispán elsősorban a FUTURA, és egyéb kereskedői készletek igénybevételét javasolta. A korábbi rendelkezése alapján már beszedett, valamint a szovjet alakulatok által átvételi elismervény ellenében igénybe vett mennyiséget a mostani kivetés teljesítésénél figyelembe venni rendelte. A kiürített községekre vonatkozó mennyiségek csak akkor voltak teljesíthetők, ha azok összeszedését és szállítását a Vörös Hadsereg maga végezte el. A termények árait központilag számolták el, ezért az átvételi elismervényeket a Somogyvármegyei Gazdasági Egyesület gyűjtötte össze. A kivetett termények összegyűjtésére és átadására az igazgatási gépezet működésbe lépett. A tabi járásban például az élő állatokat Nágocsra szállították és ott adták át a Vörös Hadsereg megbízottjának. Vágómarha helyett megelégedtek már a juhhal és a szopós borjúval is. A terményeket Balatonszárszó és Kőröshegy községekből a kapolyi vasúti raktárba, vagy annak közelében lévő más alkalmas raktárba szállították. A tabi vasútállomásra Tab, Bálványos és Nágocs körjegyzőségekből. A bábonymegyerire Nagyberény, Bábonymegyer és Ságvár jegyzősége, a kötcseire Felső- és Középcsászta, Meggyes- és Csicsal puszták. A karádi vasútállomásra Karád, Kötcse és Nagycsepely jegyzőség. A szükséges vasúti kocsikról a Vörös Hadsereg gondoskodott. A főszolgabíró külön figyelmeztetett a kivetett mennyiség feltétlen biztosítására, mert különben a Vörös Hadsereg rekvirálni fog, és ebben az esetben minden készletet elszállít, a térítési árakat pedig nem fizeti meg, írta rendelkezésében. A térítési ár a január 17-én kiadott rendeletben közölt maradt most is. A kivetésnél elvileg nem lehetett elvenni vágóállatot attól, akinek csak egy tehene volt. Elsősorban a nagygazdáktól és a gazdaságoktól kellett a főjegyző instrukciója szerint a szükséges mennyiséget igénybe venni. A mostani mennyiség két-háromszorosa volt a