Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VI. A magyar kisebbség sorsa Horvát-Szlavónországban
már említettük, a hónát hatóságok az illetőségi jog megadását tudatosan megakadályozták. A választói jog birtokában a magyarok a „hazafias svábsággal" együttműködve több kerületben sikeresen szerepelhetne. Úgy gondolta, hogy a szlavóniai németeket ékként fel lehetne használni a szerbek és a horvátok közötti konfliktusok kiéleződése esetén. E sokrétű feladatot egy létrehozandó „Iroda" koordinálná. Irányítaná a telepeseket és a gazdasági vállalkozásokat is. A sajtó közölné a Szlavóniában eladásra vagy pedig árverésre kerülő ingatlanokat, üzleteket stb. A lakosság olyan hasznos információkhoz juthatna, amely révén gazdaságilag megerősödne, politikailag pedig magabiztosabbá válhatna. Az Iroda gondoskodna a pénzügyi kölcsönök lebonyolításáról és együttműködne a szlavóniai Agrárbankkal. Ügynöki hálózatot hozna létre papok, tanítók, vasutasok, erdészeti hivatalnokok, iparosok, kereskedők közreműködésével, akik jeleznék az ingatlanpiac körülményeit, segítenének az adásvételi szerződéseknél. A tervek között szerepelt az Amerikába kivándorolt magyarok Szlavóniába való visszatelepítése is. E cél érdekében New Yorkban és Dél-Amerikában állandó megbízottak működnének, akik az amerikai magyar nyelvű újságokban népszerűsítenék Szlavóniát. Elő kell segíteni, hogy a szerbek közül mind többen vándoroljanak ki Szerbiába. Polányi e „grandiózus" ten megvalósítására a miniszterelnöktől 25 000 korona évi támogatást kért. Szerinte a támogatás „...az állam részére sokszorosan megtérülne azokból a kincstári illetékekből, amelyeket minden vételnél, átíratási s minden kölcsönügynél bélyeg és kincstári illeték fejében kell fizetni, minden külföldről ide telepített magyar egyszersmind adóalannyá is válnék." 23 " 1 Az emlékiratban a jogos sérelmek és a reális elképzelések mellett irreális tenek is szerepelnek. Ma már láthatjuk, hogy ebből mennyi volt a lázálom és a realitás. E grandiózus tenet az első világháború majd a trianoni békediktátum véglegesen eltemette. A magyar kormányzati szenek Polányi látomásaival ha egyet is értettek, a politikai sakkjáték szabályait jobban ismerték, és tudták, hogy azok többsége megvalósíthatatlan. A magyar nacionalizmus politikai szinten sohasem lehetett olyan harsány és nyílt, mint a hónát és a szerb nacionalizmus. A nemzetiségektől sokkal inkább függő viszonyba kerültek. Románia politikája érdekében felhasználhatta az erdélyi románokat, Szerbia a délvidéki szerbeket, Oroszország a Felvidék ruténjait. A kormányzatnak a pánszláv veszély mellett az erősödő pángermán mozgalommal is szembe kellett néznie. Honát-Szlavónország helyzete e tekintetben különbözött. A nemzetiségek létszámukból és gazdasági gyengeségükből adódóan nem képviseltek jelentékeny politikai erőt. A hónát nacionalizmus a társországokban nagyobb hatással tudott érvényesülni, mint Magyarországon a magyar nacionalizmus. 6. GAZDASÁG A századforduló évtizedeitől Honátország és Szlavónia már korántsem vonzotta a magyarországi kivándorlókat úgy, mint a korábbi évtizedekben. A föld ára emelkedett, a birtokaprózódás és a kiszolgáltatottság következtében a magyar kisbirtokos parasztok egy része ismételten válaszút elé került. Az amerikai kivándorlási láz ide is eljutott. A magyar kormányzati szenek álláspontja az volt, hogy a kivándorlást minden eszközzel meg kell akadályozni, mivel az még inkább gyengíti a kisebbségben élő magyarság pozícióját és esélyeit is. A kulturális támogatásokkal párhuzamosan gazdasági tenezeteket is készítettek, amelyek mögött politikai szándékok is kimutathatóak. 23
