Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VI. A magyar kisebbség sorsa Horvát-Szlavónországban

Az eladósodott magyar paraszt csak a horvát pénzintézeteknél vehetett fel kölcsönt. Nemcsak a magas kamat sújtotta, hanem az a tény is, hogy a horvát bankok nyilvánvalóan politikai megfontolásokból is, ezeket a birtokokat látványos gyorsasággal elárvereztették. Polányi idézett emlékiratában gazdasági tervezetet is készített, amelynek lényegét az alábbiakban ismertetjük. Javasolta, hogy Eszéken egy magyar pénzintézetet létesítsenek, amelynek alapítását valamelyik nagyobb magyarországi pénzintézet vállalhatná át. A pénzintézet létesítésére a helyi intelligenciát is aktivizálhatnák, de az ügynek a horvátországi magyar nagybirtokosokat is megnyerhetnék. Horvátországban az olyan gazdasági jellegű intézmények, mint a Hrvatska soljacka zadrugák, a horvát parasztszövetségek, amelyeknek a központja a Zágrábban székelő Hrvatska Poljodolska Banka - Horvát Földművelési Bank volt, valamint a srbska zomljoradna zadrugák - szerb földmívelési szövetkezetek működtek. Az előbbi szövetkezeteket különösen a horvát katolikus klérus támogatta. Ilyen jellegű intézményekkel a Szerémségben élő németek is rendelkeztek. Az említett intézmények parcellázással is foglalkoztak, de földet csak horvát és szerb gazdáknak adtak el, a magyarokat a földek vételéből kizárták. A németeket ez a diszkrimináció nem érintette, ők szervezettebben tudtak védekezni. A magyar parasztok ennél kiszolgáltatottabbak voltak, sokan nem juthattak kölcsönhöz, vagy csak 11-12%-os uzsorakamatnak számító kölcsönt vehettek fel. Az Eszéken alapítandó magyar érdekeket képviselő bank koordinálná a parcellázásra kerülő földek adásvételét. „Ez a magyar jellegű bank ilyen szétágazott, hazafias elemek közreműködése folytán nemcsak áldásos gazdasági tevékenységet fejthetne ki, hanem a magyarság önérzetét is felébreszthetné, és oly társadalmi gócponttá válnék, ahol a magyar elem pénzügyi, szociális és jogi támogatást is nyerne."

238 A bank eredeti célkitűzését a nyilvánosság előtt titkolnák, éppen ezért MagyarHorvát Takarékpénztár és Agrárbank címen szerepelne. A horvátok ez esetben nem viszonyulnának a bankhoz ellenségesen és nem támadnák azt. A Pénzügyminisztérium elvileg egyetértett Polányi gazdasági elképzelésével és azt meg is ideologizálta. „Véreink gazdaságilag is erősödjenek, mert csak is gazdaságilag erős nemzetiségtől, mint amilyennek Horvát-Szlavónországban a magyart és a németet tekintik, lehet elvárni, hogy a szláv terjeszkedésnek sikerrel ellent álljon."

239 Itt már nemcsak arról van szó, hogy a szláv terjeszkedés ellen Magyarországon védekezzenek, hanem a horvátok és a szerbek által lakott társországokban is. Úgy tűnik, e tervezetből a politikai realitás hiányzott. Elégedetlenek voltak a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és a Hitelszövetkezetek Központjával is. Jóllehet több, mint hatvan hitelszövetkezet alakult. A bankot amiatt bírálták, mert az általa nyújtott jelzálogkölcsönt 4000 korona értékben adta csak, amely összeg túl soknak bizonyult, de a feltételek sem voltak elég előnyösek. A hitelszövetkezetektől pedig csak a tagok vehettek fel kölcsönt, nem túlságosan kedvező, 8-10%-os kamat mellett. A tervezet szerint először a Szerémségben alapítanának magyar bankot a nagy számban ott élő magyarok és németek támogatása érdekében. Acél az lenne, „hogy csekély haszon mellett a magyarság és németség gazdasági helyzetét olcsó és kis összegű kölcsönök nyújtása által előbbre vigye."

2 Az elképzelés szerint e tevékenységbe a Julián Egyesületet is be lehetne kapcsolni, „így az egyesület révén az állam az intézetet teljesen a kezében tartaná.""

11 A másik variáció szerint e kérdés teljes megoldását az Agrárbank vállalná magára. Újvidéken egyébként is pénzintézetet létesít, ezt Eszéken egy bank